Kevin Carden nemrég közzétett egy képet, amely egy feldúlt férfit ábrázol a számítógép előtt ülve: kezei alatt égnek a billentyűk, miközben egy fehér galamb próbálja elhúzni őt a monitor elől. Az illusztrációt, melynek a szerző a „Vigyázz, mit mondasz!” címet adta, emlékeztetőül szánta magának. „Gyakran gondolok arra, hogy a Szentlélek gyengéden húz el a géptől, és azt mondja: hagyd abba, amit gépelsz. Ha hagyom, hogy a harag eluraljon, nem fogom érezni azt a gyengéd húzást. Remélem, ez bátorítás lesz neked is, hogy figyelj oda, hogyan nyilatkozol, és hagyd, hogy a Lélek vezessen!” – írta a kép alá.

Te vissza szoktad olvasni a szavakat, amit leírsz? Eszedbe jut néha, hogy téged hogyan érintene, te mit hallanál ki belőle, ha valaki neked írná ezt? Törekedsz arra, hogy amit a másik kap tőled, az kedves és előrevivő legyen? Vagy csak mondod, ami hirtelen eszedbe jut, a másik meg értse úgy, ahogy akarja…

Amit kimondunk, az nem mindig fedi a valóságot. Valamikor csak a megbántottság, a félelem vagy a meglepetés szól belőlünk, és csak az elhangzásuk után érezzük a szavak bántó élét. De amit leírunk, azt még van lehetőség újragondolni, mielőtt útnak indulna.

Egyáltalán nem mindegy, hogy mit hogyan fogalmazol meg. És azt se felejtsd el, hogy a hangsúly, a hangulat, a tényleges üzenet nem feltétlenül megy át a szöveggel.

Az internet nem felejt. Ne az maradjon fent rólad, hogy milyen bántó megjegyzéseket tettél, hanem arról legyél híres, hogy mindig tudod, kivel hogyan lehet szót érteni!

És most?

Ismered a Csak diplomatikusan nevű játékot? Az a feladat, hogy különböző jelzőket, tulajdonságokat kell úgy átfogalmazni, hogy minél kevesebb feszültséget, sértést okozhasson. Például ahelyett, hogy „ostoba”, azt mondod: „nem a legélesebb kés a fiókban”, vagy nem „kövér" hanem „rubensi szépség.”

Hogyan fogalmaznád át diplomatikusan például azt, hogy büdös, lusta, ügyetlen?