Annának nem születtek gyermekei, és emiatt nagyon sok bántás érte őt. A családja évről évre felment az Úr ünnepére, ilyenkor mindenki jól mulatott, ő viszont csak még jobban érezte a nyomorát. Egyszer aztán megelégelte a pityergést. Kiöntötte szíve minden fájdalmát és keservét az Úrnak. Hosszan, nagyon hosszan imádkozott, de miután befejezte, megjött az étvágya, és az arca sem volt többé szomorú.

Mi történt Annával az imádság közben? Látszólag semmi, ugyanúgy gyerektelen feleségként élte tovább az életét, és valószínűleg a piszkálások, bosszantások sem szűntek meg. Odabent, a nő szívében lett minden más. Anna biztosan tudta, hogy Isten meghallgatta őt és cselekedni fog. S valóban: a belső békességét külső változások kísérték. Nem sokkal később egy fiút kapott az Úrtól, akit öt másik testvér követett.

Az imádság mindig csoda. Amikor térdre borulsz Isten előtt vagy csak összekulcsolod a kezed, bárhol vagy is, az egy titkos, szent hellyé válik, ahol a menny összeér a földdel. Nem lehet megmagyarázni, nem tudod ésszel felfogni. Csak azt érzed, hogy valami történik. Nem a helyzet és nem a külső körülmények változnak – a szívedben kattan valami a helyére.

Tudom, sokszor úgy tűnik, hogy Isten nem hall, nem lát, nem törődik veled. De ez nem igaz! Vannak dolgok, melyek sok időbe, sok könnybe, nagyon sok imádságba kerülnek, de miután Isten megadja, azt fogod mondani: megérte.

Bármi nyomja most a szíved, mondd el Istennek, részletesen! Ha kell, ötször, tízszer, százszor is. Bízz benne és meglátod: egyszer csak változni kezd majd a helyzet és a körülmények is.

És most?

„Szállni akarsz, de egy lépés sem megy, oly nehéz az élet, te egyedül cipeled” – ha te is ezt érzed, akkor ez az ének neked szól. Hallgasd meg itt!