március 7. szombat
„Szomjan kell halnom…?!” (Bírák 15:18)
Sámson személyisége igen különleges volt: hol masszív magasságokban járt, hol óriási mélységekben. Figyeld meg: „Megszállta az Úr lelke, és... a béklyók lefoszlottak a kezéről. Talált egy még ki sem száradt szamárállcsontot…, felkapta, és agyonvert vele ezer embert. De nagyon megszomjazott, és így kiáltott az Úrhoz: Te ilyen nagy szabadítást vittél végbe szolgád által; most mégis szomjan kell halnom…!?” (Bírák 15:14–18).
Három érdekesség ebből a történetből:
És most?
Hogy állsz a vízzel? Igaz, nem annyira finom, mint a kóla, de a vízivás az életfunkciók normál működésének az egyik alapja. A kiszáradást nem mindig a szomjúság vagy a kicserepesedett száj jelzi, hanem például a fáradtság, levertség, koncentrációs zavar, szédülés (főleg felálláskor), fejfájás, izomgörcsök, gyakori megbetegedések, székrekedés vagy akár éhségérzet (főleg az édesség kívánása)…
Mindig legyen nálad kulacsban tiszta víz, és kortyolgass belőle gyakran! Hidd el, nagyon gyorsan érezni fogod a hatását! Ahogy annak is, ha rendszeresen időt szánsz az Élő vízzel való feltöltekezésre.
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…