március 10. kedd
„Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti?” (1Korinthus 5:6)
Hallottál már a „betört ablakok” elméletről? A teória szerint a következmények nélküli kisebb rendzavarások (például a szemetelés, graffitizés, gondozatlanul hagyott épületek) azt az üzenetet közvetítik, hogy senki sem törődik a helyszínnel, itt mindent szabad. Ha valahol megjelenik a rendezetlenség, és arra nincs válasz, gyorsan továbbterjed. Az emberek felbátorodnak, és egyre nagyobb rendetlenséget csinálnak.
Az elmélet nemcsak társadalmi téren működik így, hanem a személyes kapcsolatokban is igaz. Például amikor átlépik a személyes határaidat, de te eltűröd, mert kedves akarsz lenni. Következő alkalommal már messzebb mennek, te továbbra is hallgatsz, nem akarsz botrányt. Amikor kezd elviselhetetlen lenni a helyzet, akkor már bánod, talán szégyelled is, hogy hagytad eddig fajulni a dolgokat. Pedig csak a legelején kellett volna határozottan leszögezni, hogy eddig és ne tovább.
A korinthusiak büszkék voltak rá, hogy az ő közösségük milyen toleráns, náluk nem számít, ki hogyan él, csak az a fontos, hogy szeresse Jézust. Isten terve azonban nem ez. Ő szeret és elfogad mindenkit, úgy ahogy van, de senkit nem hagy a bűnében. Ezért írta Pál, hogy ezzel a „toleranciával” kár dicsekedni: elég baj, hogy eltűrik a kihágásokat és nem tesznek ellene semmit.
Légy gondos gazdája a testednek, a lelkednek, a személyes dolgaidnak! Nem bunkóság jelezni, ha valakinek a közeledése nem komfortos a számodra, ha egy kérdés túl személyes vagy ha zavar, hogy a beleegyezésed nélkül használják a cuccaidat.
A te felelősséged, hogy kit milyen messzire engedsz elmenni. Ne hagyd, hogy visszaéljenek a nagy szíveddel, mert a tettből szokás lesz, a szokásból meg rendszer!
És most?
Hogyan tudod kedvesen, ugyanakkor határozottan leszerelni azt, aki átlépi a határaidat? Erre egységes sablont nem lehet mondani, de az biztos, hogy ellentmondást nem tűrően kell fellépned. Ha a kedves, de határozott fellépés nem bizonyul elég hatékonynak, akkor ne félj segítséget kérni olyan felnőttől, aki megbízható és példamutató számodra!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…