A zsidók rabszolgák voltak Egyiptomban, megkínozva, megverve és vágyakozva a szabadság után. Mózes előlépett, és csak rágta, rágta a fáraó fülét, hogy engedje őket szabadon. Végül megkapták az áhított szabadságot és egy új élet ígéretét. Győzelem. Legalábbis egy időre.

A pusztában Isten mindennap adott nekik enni egy manna nevű ételt, de nem sokkal később hisztizni kezdtek, mint egy kétéves: „Egyiptomban ingyen ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül” (4Mózes 11:5–6). Totál elfeledkeztek az ostorokról, a verésekről, már csak a zöldségekre emlékeztek. Borbás Marcsi biztosan örült volna ennek, de Isten nem nagyon. Ő egy földet ígért nekik, ahol saját uborkát termeszthetnek azzal megtetézve, hogy nem kell rabszolgaként élniük. De mielőtt bementek volna erre a földre és zöldséget termeszthettek volna, fel kellett nőniük, meg kellett tanulniuk Istentől függeni.

Emlékezz vissza az első napodra a felsőben! Lehet, hogy nehezen indult, de biztosan nem vágytál vissza az óvodába. A lelki növekedés sosem egyszerű, de nem maradhatunk mindig totyogók. Az Úrnak nagyszerű tervei vannak a növekedéseddel kapcsolatban. Ne kacsintgass hátra, amikor nehezebb helyzetekbe kerülsz! Lehet, hogy nincs nagy önbizalmad vagy túl sokat csalódtál a képességeidben, de nem is magadban kell bíznod elsősorban. A te alkalmasságod Istentől van. Meg kell tanulnod bízni őbenne!

És most?

Már nincs messze a hétvége, de azért épp eléggé elfáradhattál mára. Pihentetőül vedd a „csütörtök” szót, és keress benne értelmes szavakat! Ha ezzel megvagy, akkor a szó betűit felhasználva próbálj minél több értelmes kifejezést létrehozni!

Tudod, hogy Isten is felhasználja az életed minden apró darabkáját, hogy a történeted minél kerekebb, teljesebb legyen?