március 20. péntek
„Tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet.” (Róma 5:3–4)
A legenda szerint a 15. században élt egy sógun*, aki törött teáscsészéjét Kínába küldte javításra. A kínai keramikusok az akkori eljárás szerint fémkapcsokkal rögzítették össze a porcelándarabokat, így azonban nem lett túl szép a végeredmény. A nagyúr ekkor Japánban keresett keramikust. A kézműves mester elhatározta, hogy igazi műremeket varázsol a törött csészéből. Lakkszömörce-gyantával rögzítette össze a csésze darabkáit, a ragasztásokat pedig aranyporral festette meg. A hagyomány szerint így született meg a kintsugi, amely során a törött darabokat arany, ezüst vagy platina porral kevert lakkal forrasztják össze. Ez a technika nem eltünteti a tárgy hibáját, repedéseit, hanem kiemeli, és azokat is az edény mintájává teszi. Így a kintsugi több, mint javítás: a tökéletlenség, a mulandóság és a múlt elfogadásának szépségét hirdető művészet.
Mindannyiunkat más-más problémákon vezet át az Úr. Másképp érnek bennünket a nehézségek, és máshogy tapasztaljuk Isten szabadítását is. Egy bűnös világban telnek a mindennapjaink, elkerülhetetlen tehát, hogy lelki sebeket kapjunk. De a múltbeli traumák és sérülések csak annyiban akadályozhatják az életünket, amennyire hagyjuk. Az elfogadásuk és feldolgozásuk segít, hogy erősebbek és ellenállóbbak legyünk.
Miért engedi meg Isten…? – hangzik el gyakran talán a te szádból is, és ez egy olyan kérdés, amire nagy valószínűséggel nem kapsz teljes választ. Az azonban biztos, hogy a mi szerető mennyei Apukánk különös gonddal formálja a történetedet, és ami most nehézség vagy törés benne, azokból végül hatalmas erőt kovácsol. Ezek nem hibák, ettől válik egyedivé a jellemed, a képességeid és a tapasztalataid.
És most?
Ami nem öl meg, az megerősít – mondják sokan, de ez nem mindig megnyugtató. Az viszont segíthet, ha felidézed magadban a nehézségeket, fájdalmakat, melyeken átestél a múltban, és megnézed, hogy milyen lehetőségeket nyitottak előtted, milyen irányba terelték az életedet, hogyan alakult általuk a személyiséged.
Szánj most pár percet arra, hogy végiggondolod ezeket, és köszönd meg Istennek a nehézségeket, amelyek idővel és Isten segítségével jóra fordultak!
* Japán katonai vezetője.
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…