március 27. péntek
„Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!” (Ezékiel 3:17)
Mit teszel, ha valaki elmegy melletted az utcán, és az látod, hogy kibomlott a cipőfűzője? Kellemetlen, mert nem ismered az illetőt, azt sem tudod, hogyan szólítsd meg, talán nem is vagy barátkozó típus. De ha nem szólsz, akkor talán bajt okozol neki.
Vannak dolgok, amiket nem veszünk észre, mert kiesik a látószögünkből vagy mert épp másra koncentrálunk. És ugyanígy vannak tulajdonságok, szokások, melyeken jó lenne változtatni, de nem tudunk róluk. Hogyan lehet ezekre felhívni a figyelmet?
Ha rólad van szó, neked melyik esik a legjobban? Gyanítom, hogy a legutolsó. Törekedj hát te is arra, hogy szólj, ha szólni kell, és minden szavad helyén mondott legyen, „aranyalma ezüsttányéron” (ld. Példabeszédek 25:11).
És most?
Gyakorold ma a törődő gondoskodást és a kedves figyelmeztetést! Ha szavak nélkül is tudsz segíteni (például elkapni egy becsapódó ajtót valaki mögött), akkor tedd azt! Ha meg úgy érzed, hogy szólnod kell, akkor pedig tedd a legszeretetteljesebb módon!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…