Néhány napja még hozsannázva rajongta körül Jézust a sokaság, most meg itt állnak, gúnyolódva, vérszomjasan. Hogy lehetséges ez? Hová lettek azok, akik meggyógyultak, akik jóllaktak, akiknek rendeződött az élete?

A széttört remények olyanok, mint egy megáradt folyó: minden korábbi jó élményt elmosnak, és valami visszafoghatatlan gyűlöletet és bosszúvágyat hoznak a helyére. Te is tudod, milyen az, amikor csalódsz valakiben. A golgotai tömeg ilyen megsebzett szívvel állta körül Jézust. Ők egy földi messiást vártak, egy szuperhőst, aki megoldja életük minden problémáját. Ez a názáreti visszaadta a reményüket, de szélhámosnak bizonyult. Igen, fizessen meg azért, hogy beetette őket, aztán összetörte az álmaikat! Szenvedjen úgy, ahogy ők szenvednek! Vagy még jobban.

Isten meg nem értett bajnoka ott függött a kereszten, némán, alázatosan. Nem védekezett. Nem fenyegetőzött. Nem kérte ki magának ezt a bánásmódot. Nem követelt hálát, köszönetet a sok segítségért, gyógyításért, szabadításért. Türelemmel nézte a gyűlölködő tömeget, mert tudta: ezek az emberek nem értik, mi történik valójában. Képtelenek felfogni a végtelent, nem látják át az évezredeket, a látásuk csak az „itt és most”-ra korlátozódik. Nem tudják, hogy a megváltás (és majd a feltámadás) milyen dimenziókat nyit meg a számukra. Csak azt látják, hogy nem azt kapták, amit akartak.

Te hányadán állsz ezzel a mennyei Királlyal?     

Csukd be most a szemed, állj meg gondolatban a durván ácsolt fánál, és nézz bele a Szenvedő Jézus arcába! Mit látsz benne? Álmaid gyilkosát? Egy szerencsétlent, aki rosszkor volt rossz helyen?

Vagy pedig azt, aki éppen a te életed megmentésén fáradozik?

És most?

Jusson eszedbe a kereszten függő Bajnok, amikor úgy érzed, hogy még azok sem értenek meg, akik a legközelebb állnak hozzád! Jézus nem haragudott az emberekre, hanem imádkozott értük. Tedd te is ezt, kérd meg az Atyát, hogy segítsen közös nevezőre jutnotok.