Arimátiai József nem látta azokat a csodákat, amelyek a tizenkét tanítvány mindennapjait kísérték. Nem járt a vízen, nem volt ott a megdicsőülés hegyén, nem járta be Galilea településeit Jézussal. Mindössze egy derék és igaz férfi volt, aki tagja volt ugyan a nagytanácsnak, de nem tartotta igazságosnak azt, ahogyan Jézussal bántak. Ő maga is várta Isten országát, Krisztus iránti rajongásáról azonban nem sokan tudtak. „Jézus tanítványa volt – de csak titokban, mert félt a zsidóktól”. (János 19:38)

József a maga módján tett bizonyságot Jézus és az igazság mellett: csendesen, mégis sokatmondóan. Ahogyan kikérte Jézus testét, majd drága gyolcsba tekerve egy sosem használt sziklasírba helyezte, abban benne volt minden, amit gondolt felőle: a tisztelete, a megbecsülése, a hódolata.

Talán te is szeretnél bátrabb, határozottabb lenni, kiállni a jó ügyek mellett, de újra és újra azzal kell szembesülnöd, hogy nem vagy elég harcos jellem. Tudod, Istennek sokféle segítője van. Van köztük olyan, aki bármikor képes síkra szállni az igazságért, nem fél szembe menni a tömeggel sem. És vannak olyanok is, akiknek a hangja ritkán hallatszik, de a szívük a helyén van. Amikor a „sztár tanítványoknak” hírük-hamvuk sincs, ők, a csendesek, előlépnek a félhomályból, és megteszik azt, amit a helyzet kíván.

Ne csüggedj el, ha nem születtél nagyhangú Péternek, bölcs Jánosnak vagy rendíthetetlen Pálnak! Csak szeresd Jézust, és tedd, amit tenni tudsz! Isten pont olyan büszke az arimátiai Józsefekre is, mint azokra, akik mindig a reflektor fényében állnak.

És most?

Ebben az időszakban tele van a közösségi média nyuszikás köszöntésekkel, meg bugyuta locsolóversikékkel. Lehet, hogy te amúgy nem vagy a szavak embere, de csendes lázadóként ki tudsz tenni egy igeverset, egy olyan képet, ami Jézusra utal, vagy akár egy éneket a megváltásról.

Például ezt: Ararat Worship – Fájdalmak Férfia