A pap a plébánia kerítését szögeli. Egy kisfiú odakuporodik mellé és vigyorogva bámulja. „Szeretnél mondani valamit? – kérdezi a pap segítőkészen. „Nem, csak arra várok, hogy a pap bácsi mit fog mondani, ha az ujjára csap a kalapáccsal!”

Egy pap káromkodhat? Mondjuk, ha nem Isten nevét veszi a szájára, csak trágárságokat, azt szabad? Nem jelent semmit, csak egy hétköznapi szófordulat, sőt, az érzelmek egészséges kifejezése?

És ha nem vagy pap, akkor beszélhetsz csúnyán?

Pál azt mondja: ne hagyjátok, hogy bármilyen egészségtelen beszéd kijöjjön a szátokon, hanem csak az, ami segít, ami épít és hasznára válik azoknak, akik hallják. Vajon a trágárság egészséges beszédnek hangzik, amely épít másokat?

A Jakab 1:26 figyelmeztet: ha valaki hívőnek tartja magát, de nem fékezi meg a nyelvét, becsapja önmagát. Isten nem azért adta a szánkat, hogy kontroll nélkül kiáradjanak rajta az indulataink. Jakab így folytatja: „Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie” (Jakab 3:9–10).

De mi van, ha csak úgy „kicsúszik a szádon”? Jézus így tanít a Lukács 6:45-ben: „amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj”. Vagyis a trágár beszéd nem elsősorban a nyelv, hanem a szív állapotáról árulkodik. Engedd, hogy Isten töltse meg a szívedet az ő jelenlétével és igéjével! Ha ő formál belülről, akkor előbb-utóbb a szavaidban is változás megy végbe. Egyre inkább olyan dolgok hagyják majd el a szádat, amelyek kedvesek Isten előtt, és mások számára is áldást, bátorítást jelentenek.

Nem kell görcsösen küzdened – egyszerűen őrizd a szívedet!

 

És most?

Az ember néha „idegállapotba jön”, ez szinte elkerülhetetlen. Az Agymanók című animációs filmben Harag feje valósággal lángol, amikor dühbe gurul. Az érzelmek mindig kifejeződési módot keresnek.

Neked nem kell kirobbannod és leforráznod a környezetedet. Helyette a benned dúló feszültséget őszintén Isten elé tárhatod. Amikor nagy rajtunk a nyomás, legbelül arra vágyunk, hogy kifejezhessük dühünket vagy csalódottságunkat, majd egy ölelésben elrejtőzhessünk.

Isten átölel. Ő a legrosszabb napjaidon is szeret. Még olyankor is, amikor (szinte) lángol a fejed.

Ez a dal éppen erről szól.