Van olyan sötétség, ami nem büntetésként borul rád, hanem Isten csodálatos tervének részeként. Ilyenkor ne azon igyekezz, hogy valahonnan fényt csiholj magadnak, mert csak megégeted magad!

Ábrahám sokat tudna erről mesélni. Isten fiút ígért neki, de hosszú-hosszú idő után sem látszott a fény az alagút végén. Belefáradt a várakozásba, és úgy gondolta, megoldja a problémát „okosba’” – ha nem a felesége, akkor a szolgálója segítségével. Óriási hiba volt. Vagy ott van Péter, aki fogadkozott, hogy ő aztán kész Jézussal menni akár a börtönbe vagy a halálba is (ld. Lukács 22:33). Amikor ráborult az éjszaka, nem várta meg az utasítást – és egy ember füle bánta ezt.

Ne ess kétségbe, amikor Isten akaratából kerülsz a gödörbe! Nincs mitől félned, az Úr keresztül fog rajta vinni, az éjszaka mindig utat enged a reggelnek. Van egy ígéretünk a Bibliában: „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6).

Mózes negyven napja egyedül a hegyen, vagy Jézus böjtje a pusztában, a kísértések záporában nem tévedés volt, nem is büntetés. Isten munkáját alapozta meg.

Két előnyöd is származhat belőle, ha nem pánikolsz be, hanem belekapaszkodsz Istenbe az ilyen időszakokban:

1. Jézus legerőteljesebb kijelentései egy-egy igazán sötét pillanatban hangoztak el. Isten szólni fog hozzád, és annak súlya lesz!
2. Az emberek hallgatni fognak rád, mert így már hitelt érdemel a szavad. Aki csak úgy pufogtatja a sok okosságot mindenféle tapasztalat nélkül, arra legyintenek. De ha te már jártál ott, és át is élted, amiről beszélsz, akkor senki nem tud majd beléd kötni.
   
   

És most?

Nézd meg a pontos időt, majd csukd be a szemed, és próbáld meg így tartani egy percig! Milyen hangokat hallasz magad körül? Mi a legtávolabbi hangforrás, amit még ki tudsz szűrni? Melyik hang tetszik a legkevésbé? Melyik a legkellemesebb, és mire emlékeztet?

Amikor úgy gondolod, eltelt az egy perc, nézz rá az órára! Mennyi idő telt el valójában? Ha összpontosítunk, másképp telik az idő, igaz?