Egy nagypapa egyszer azt mondta: A radírt azoknak gyártják, akik hibákat követnek el. Az unoka erre azt válaszolta: A radír azoknak készül, akik ki akarják javítani a hibáikat.

Nincs olyan ember, aki nem követ el hibákat. Többnyire nem szándékosan, és nem is felelőtlenségből történik ez, csak nem tudhatunk mindent, és nem lehetünk 0-24-ben a figyelmünk csúcsán. A kérdés inkább az, hogy mihez kezdünk a botlásainkkal.

Két dolgot semmiképpen ne tegyél:

1. Ne hunyj szemet felette!

Van, aki hibázik, aztán úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Van, aki másokat tesz felelőssé vagy a körülményekre keni. Van, aki azon igyekszik, hogy eltüntesse az árulkodó jeleket. És van, aki kimagyarázza magát mindenből. Ezen módszerek egyike sem fog neked segíteni abban, hogy legközelebb ne kövesd el ugyanazt a hibát. Ismerd el, ha tévedtél, kérj bocsánatot, igyekezz kijavítani a hibát, aztán járj utána, hogy min csúszott el az eredeti szándék!

2. Ne engedd, hogy tönkretegyen!

Hol tartanánk ma, ha minden feltaláló azt mondta volna a kudarcainál: ez nekem nem megy, kár erőltetni...? A helyesbítés, a sikertelen próbálkozás nem kudarc – ez a fejlődés útja.

Nem szabad engedned, hogy megbénítson a kudarctól való félelem vagy a félrecsúszást követő bűntudat. Az Úr nem a tökéletességet keresi, hanem az engedelmes, tettrekész, lágy szívet, ami hajlandó cselekedni, ha arra van szükség, és kész megállni, tanulni és újra megpróbálni, ha valami félrecsúszott. A kegyelem teret ad arra, hogy a hátad mögött hagyd azt, ami nem sikerült és legközelebb bölcsebben cselekedj.

És most?

A növekedés, a fejlődés alázattal kezdődik. Ebben nagy segítség, ha nem azért teszel (vagy nem teszel) meg dolgokat, hogy emberek tetszését, elismerését elnyerd, hanem hogy Isten akaratát kövesd.

Bármihez fogsz a mai napon, mondd ezt: „Legyen, Uram, a tied a dicsőség!” És akkor biztos lehetsz benne, hogy vagy siker lesz a vége, vagy egy lecke, ami a későbbiekben válik majd a hasznodra.