Félelem, szégyen, elkülönülés – ezek azok a dolgok, melyek nem voltak benne eredetileg az ember karakterében. Az egész úgy kezdődött, hogy az ember hallgatott a gonoszra, akit a Biblia úgy is nevez, hogy Diabolosz, azaz Szétdobáló.

Isten úgy rakott össze minket, hogy ne érezzük jól magunkat se őnélküle, se egymás nélkül. Szükségünk van egymásra. „Nem jó az embernek egyedül lenni” – ezt nem mi találtuk ki, Isten maga mondta (1Mózes 2:18). De ha ez igaz, akkor mégis miért félünk kapcsolódni, miért olyan nehéz szeretni és szeretve lenni, miért akarunk elbújni egymás és néha még önmagunk elől is? Mert a gonosz kísértő gondoskodik róla, hogy mindig a sértések és a hibák legyenek reflektorfényben, jól felnagyítva, a jó pedig maradjon csak árnyékban, alig észrevehetően.

„Félek, szégyellem magam, elrejtőzöm” – ez a láncreakció mindig legyen piros zászló a számodra: ez nem Isten akarata. Ha ezt tudod és folyamatosan észben tartod, akkor hatalmad van a gonosz gondolatok felett, melyek el akarnak szakítani Istentől vagy az emberektől. Téged az Úr szeretetre teremtett – ez legyen az alap, amihez nap mint nap ragaszkodsz. „Veled van Istened, az Úr… örömét leli benned, megújít szeretetével.” (Zofóniás 3:17)

Kezdd azzal, hogy kommunikálsz az emberekkel! Mármint, nemcsak egy kütyü mögé bújva, hanem szemtől szemben, közvetlenül. Ennek pedig két oldala van: a közlés és a fogadás. Oszd meg másokkal a gondolataidat, érzelmeidet, ötleteidet, ne tarts vissza fontos információkat! Segíts nekik megérteni a te álláspontodat! Aztán pedig figyelj a reakciókra, de ne a sérüléseiden keresztül, védekező üzemmódban! A másik nem bántani akar, csak másképp van összerakva.

És most?

Kértél már valaha olyan szívet Istentől, amely kész hamar megbocsátani? Ha még nem, itt az alkalom:

„Uram, adj nekem gyorsan megbocsátó szívet! Segíts idejében nyakon csípni a sértéseket, mielőtt gyökeret eresztenek, megbocsátani azonnal, mielőtt a fájdalom keserűséggé, nehezteléssé nő.

Emlékeztess, hogy te is mindig megbocsátasz nekem, nem hánytorgatod fel a bűneimet, az irgalmad azonnali és teljes, és arra hívsz, hogy ugyanezt nyújtsam másoknak is.

Adj nekem szerető szívet, ami elég lágy, hogy elfogadja a másikat, de elég kemény, hogy lepattanjanak róla a bántások. A szabadságot és a békét választom a harag és a sérelmek cipelése helyett. Jézus nevében, ámen.”