Amikor a hároméves Brandon látta, hogy édesapja kekszet eszik a nappaliban, kitalálta, hogy visz neki egy pohár tejet hozzá. Átvonszolta a széket a konyhába, végigkarcolva a padlót. Felmászott, kicsapta a szekrényajtót, ami nyomot hagyott a másik ajtón. Pohárért nyúlt, közben lesepert két másikat. A hűtő ajtaját hátravágta – majd sarkig tárva hagyta. A poharat a földre tette, megragadta a tejesdobozt, de nem a kicsit, ami meg volt kezdve, hanem a nagy, négyliterest. Önteni kezdte a pohár környékére (egy kicsi még a pohárba is jutott). A tejesdobozt a földre tette, s rohant be a pohárral, de megbotlott, s a tej szerteszét fröccsent – a padlóra, a kanapéra, édesapjára. Brandon ekkor zokogni kezdett, de édesapja mosolygott. Ő nem egy komisz gyereket látott, aki épp most tette tönkre a házát, hanem az édes kicsi fiát, akit nagyon szeretett, és aki örömöt akart szerezni neki. Magához szorította, és azt mondta: „Drága fiam!"¹

Van olyan nap, amikor minden jó szándék félresikerül. Bármihez nyúlsz, abból katasztrófa lesz, és már annak is örülhetsz, ha nem okozol magadnak vagy másoknak maradandó sérüléseket. El tudod képzelni, hogy Isten ennek ellenére gyönyörködve néz rád? Még ilyenkor is?

Jézust, a tökéletest elhagyta, amikor a kereszten függött, hogy téged minden percedben, minden állapotodban vállalni tudjon. Legyen ez egy biztos pont a számodra, ami megtart a káosz közepén! Nem tudsz akkorát véteni, hogy Isten elforduljon tőled és lemondjon rólad. Kapaszkodj bele az Atya hűségébe, és ne engedd, hogy a vádló elrabolja a biztonságérzetedet!

És most?

Van olyan igéd, ami annak idején megszólított, és abban erősített meg, hogy te Krisztushoz tartozol? Ha van, írd ki magadnak látható helyre, hogy amikor elbizonytalanodsz, akkor emlékeztetni tudd magadat rá!

Ha nincs, akkor legyen ez a horgonyod:

„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1)

 

[1] https://velunkazisten.hu/rovid_tortenetek/a_szornyu_felfordulas