június 2. kedd
„Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.” (Zsoltárok 63:2)
Amy szegény családban nőtt fel, nyolcéves koráig egyáltalán nem volt cipője. Aztán egy nap kapott egyet, ami ugyan kicsi volt rá, Amy mégis nagyon boldog volt. Ha megkérdezték volna tőle, mi az a cipő, valószínűleg azt válaszolta volna: valami, amitől fáj az ember lába, de legalább akkor is ki lehet menni játszani, ha hideg az idő. Később kapott egy megfelelő méretű lábbelit – ekkor jött rá, hogy a cipőt úgy is el lehet készíteni, hogy ne nyomja az ember lábát, hanem csuda kényelmes legyen.
A keresztyén mindennapokban is lehetnek olyan lelki tevékenységek, amelyek állítólag hasznosak, csak hát kevés élvezetet találsz bennük. De tudod mit: nagyon rossz, ha valamit csak azért teszel, mert kell. Isten nem ezt szánja neked. Azt szeretné, hogy élvezd a vele töltött időt, hogy szeress gyülekezetbe járni, ahol épülhet a benne való hited, és hogy örömödet leld abban, ha róla oszthatsz meg történeteket.
Az Istennel való együtt járás pont attól kaland, hogy nincs egységes módszertana, mert személyes és egyéni.
Aki kitalálta az imádságot, a bibliaolvasást, a gyülekezetbe járást vagy a közösségi szolgálatot, az nem megkeseríteni akarta az életedet, hanem segíteni abban, hogy mindinkább rátalálj önmagadra Isten tervében. Igen, ezek nem mindig kényelmesek: tudnak tyúkszemet törni, bőrkeményedést okozni, sőt szorítani is, ha nem igazítod őket a saját személyiségedhez. Itt az ideje a dolgok mögé nézni és az egyéniségednek megfelelően építeni be ezeket az életedbe. Miért? Azért, hogy igazán megismerd az Alkotódat, és közben azzá válj, akinek ő eredetileg eltervezett!
És most?
Számodra ebben a pillanatban mi ilyen „szükséges rossz”? Mi az, amit csak azért teszel, mert úgy gondolod, hogy ezt vagy azt, így vagy úgy várják el tőled?
Nézzük például az imádkozást. Gondoltál arra valaha, hogy az élő Istennel a buszon, a természetben vagy a szobád legkényelmesebb zugában is beszélgethetsz?
Olvass utána, hogy milyen kreatív változatai vannak az adott tevékenységnek, amit most unalmasnak tartasz, pedig tudod, hogy meg „kellene” tenned, majd válaszd ki, hogy ezek közül mi az, ami a legközelebb áll hozzád, és próbáld ki!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…