Egy fiatal lánytól egyszer megkérdezték, mi a legnagyobb álma. Hosszas gondolkodás után azt felelte, szeretne Amerikába utazni, hogy zongorázni tanuljon. „És ismer téged a világ, vannak fent felvételeid a közösségi oldalakon, videómegosztókon?” – jött a következő kérdés. A lány azt válaszolta, nem, ehhez ő túl félénk. „Akkor egy nagyon fontos leckét kapsz most tőlem, amivel megspórolsz négy év tanulást – mondta a beszélgetőtársa. – A zenének ereje van. Lehet, hogy valaki meghallja a játékodat, erőt merít belőle, és úgy dönt, nem dobja el az életét, hanem megkeresi a megoldást a problémáira. Ez így már nem magamutogatás, hanem lélekmentés, igaz? Játssz és oszd meg másokkal is, sosem tudhatod, kit mentesz meg vele!”

A legtöbb álom azért landol a kukában, mert nem hisszük el, hogy valóra válhat. Azt mondjuk: nem is olyan fontos, csak egy gyerekes gondolat, ami nem vezet sehová…

Pedig vannak álmok, vágyak, amiket Isten ültet a lelkünkbe. Ezeket arról ismerheted fel, hogy bármennyire próbálod lerázni, újra és újra felbukkannak, talán más-más formában, de elég kitartóan.

Mi az a szenvedély, ami régóta ott ég már a szívedben, csak nem volt merszed tenni is érte? Ha valóban az elhívásodról van szó, akkor Isten nyit majd ajtókat is előtted, melyeken bemehetsz. Egyedül a hiteden múlik, hogy élsz-e ezekkel a lehetőségekkel, vagy hagyod, hogy a félelem, a kényelmes megszokás, a kisebb ellenállás formálja a sorsodat.

Ha az Úr vezet, ugyan ki vagy mi állhat az utadba?

És most?

Miről ismerheted fel, hogy miben vagy igazán tehetséges? Arról, hogy neked nem jelent nagy erőfeszítést, a kisujjadból kirázod, annyira örömöd leled benne, hogy repül az idő, amikor teszed, másnak viszont leesik az álla tőle, különösen, ha neki semmi érzéke nincs hozzá.

Segíts a hobbiddal másoknak! Talán nem is kell nagyon erőlködnöd azon, hogy megtaláld a megfelelő személyt, Isten majd eléd hozza. Te csak hidd el, hogy nagyon is értékes a képességed, és állj készen, hogy ezzel betöltsd mások szükségeit is!