Azt talán hallottad már, hogy Jákóbnak két felesége volt: Lea, akit csalással adtak hozzá, és Ráhel, akit első látásra megszeretett. De azt tudtad, hogy Jákób végrendeletében azt kérte, hogy Lea mellé temessék, és nem Ráhelt választotta?

Ráhel volt az a nő, akiért Jákób odavolt, aki miatt sírt, akiért tizennégy évet dolgozott. Ráhel volt a szenvedélye, a szerelme, a szíve csücske. De Lea volt az, akin keresztül megvalósultak Isten ígéretei. Jákób csak elviselte őt, nem vágyott rá, a menny azonban Leát választotta: az ő fia volt Júda, akitől aztán Jézus származott.

Mind arra vágyunk, hogy lássanak, kívánjanak, ünnepeljenek, és rosszul esik, ha elutasítanak, ha nem minket választanak. De látod: a nő, akit a férje elutasított, Isten megváltó tervének központi részévé vált. És élete végén Jákób is úgy látta, hogy végső soron nem az érzelmek számítanak, hanem a szövetség.

Úgy érzed, hogy figyelmen kívül hagynak? Hogy te csak „ha nincs ló, jó a szamár is” alapon kerülsz képbe? Tudd, hogy Isten választása felülírja az emberektől érkező elutasítást. A legdrágább ember, akit a Föld valaha is a hátán hordott, Jézus, a sarokkő, amit az építők megvetően félrelöktek, mégis ő lett a megváltásunk záloga (Máté 21:42).

Isten kezében az elutasítottak kiválasztottakká lesznek, akiket ő átformál úgy, hogy különleges és egyedi elhívásukat betölthessék.

Talán mások most átlépnek rajtad, de ne gondold, hogy vesztésre állsz! Isten nagyobb dolgokat tervezett felőled, mint gondolnád – csak várd ki a végét!

És most?

Valószínűleg te is átélted már, milyen elutasítottnak lenni. Azt is ismerheted, hogy milyen érzés, amikor épp téged választanak ki. De azt tapasztaltad már, hogy milyen érzés felemelni azt, aki a porban van, szóba állni azzal, akit mindenki kiközösít, vagy csak kedvesnek lenni egy „nem kedves” emberhez? Gyerünk, ma próbáld ki!