Próbáltál már becsukott szemmel festeni, a lábaid nélkül haladni a vízben, vagy úgy beszélgetni, hogy nem nyitod ki a szádat? Ezek mind lehetséges dolgok, akár még mulatságosak is, de hosszú távon biztosan nem szeretnéd ezt így csinálni. Sokkal könnyebb, ha használhatod a szemedet, a lábadat, a szádat.

És mi a helyzet a rokonságoddal, a gyülekezeteddel, az iskolatársaiddal vagy a kollégáiddal? Lehet, hogy vannak olyanok, akikkel nem jössz ki túl jól. Talán van, akivel nem nagyon állsz szóba, vagy akár kerülöd is valami okból kifolyólag. Hiszen így sokkal könnyebb, kényelmesebb, nem igaz? Csakhogy ezzel megfosztod magadat sok dologtól.

Gondolj csak bele: jobban boldogulsz, amikor az egész tested együttműködik veled, és nem zárod ki egyik testrészedet sem az életedből. A Biblia úgy beszél rólunk mint ugyanannak a testnek a tagjai. Mindenki egyformán fontos, és része van abban, hogy a dolgok jobban menjenek. Lehet, hogy egyedül könnyebb, mert nem kell másokhoz alkalmazkodni. De együtt mindig többet érünk el.

Ahelyett, hogy egyedül próbálsz boldogulni, nézd meg, hogy mások miben jók, miben tudnak segíteni neked! És te is megoszthatod az adottságaidat, képességeidet, eszközeidet másokkal. Ha valaki nincs a helyén, az hiányt von maga után a közösségben – és ez mindenkire igaz. Neked is szükséged van rájuk és nekik is rád.

Ne különülj el, inkább fogadd el, hogy nem vagyunk egyformák! Isten mindannyiunkat okkal teremtett ilyennek, és a dolgok akkor mennek a legjobban, ha nem széthúzunk, hanem összefogunk.

 

És most?

Gondolj most arra a sikerre, ami a legutóbb ért! Fel tudod sorolni, ki mindenkinek volt szerepe benne, és mit tett azért, hogy végül egyenesbe jöjjön a dolog? Vezesd végig a láncot, és nézd meg, lesz-e legalább négy ember, akinek a neve és segítsége eszedbe jut!