Gladys Aylward több mint hatvan évvel ezelőtt misszionárius volt Kínában, és amikor a japánok elfoglalták Yunchenget, menekülésre kényszerült. Egyetlen segítőjével száz árva gyermeket vitt el a hegyeken át Kína szabad területére. Az útjuk során dermesztő félelem fogta el. Egy álmatlan éjszakát követően már nem is reménykedett abban, hogy biztonságba juthatnak. Egy tizenhárom éves kislány ekkor emlékeztette őt arra a történetre, amikor Mózes kettéválasztotta a Vörös-tengert. „De én nem vagyok Mózes!” – sóhajtott fel Gladys. „Hát persze, hogy nem! – felelte a kislány. – Isten viszont Isten!” Végül épségben biztonságba értek, és az eszükbe vésték, hogy akármilyen alkalmatlannak érzik magukat, Isten akkor is Isten marad, és ők bízhatnak benne.

Van, hogy Isten lecsendesíti a vihart, de olyan is előfordul, hogy engedi tombolni, és inkább nekünk ad nyugalmat. Ha egy viharos tenger hullámai közt hánykolódsz, akkor mit választasz? Duzzogsz a vihar miatt, azt mondod, hogy Isten nem törődik veled, és inkább saját erődből próbálsz kiúszni a partra? Vagy hajlandó leszel beszállni Isten mentőcsónakjába, és engeded, hogy elvigyen a biztonságos partra? Hagyod, hogy vezessen, miközben megtapasztalod jelenlétét, ahogy átkormányoz a hullámok között?

Legközelebb, ha úgy érzed, viharba kerültél, és nincs kiút, kicsit lépj hátrébb, és kérd meg Istent arra, hogy adjon neked nyugalmat! Bízz benne, és tudd, hogy akármilyen helyzetben is vagy, akármilyen kevésnek érzed is magad, Isten akkor is Isten marad, és Ő elég erős!

És most?

Ma hallgasd meg ezt a dalt, és hagyd, hogy a szíved Istenbe vesse a bizalom horgonyát, amely stabilitást ad a viharok közepette: https://www.youtube.com/watch?v=n-xHt1AH_e8