Jézus és a tanítványai féltek port kavarni? Dehogyis! Kifejezetten ez volt a céljuk. Jézus elégedetten olvasná magáról azt, hogy „Fellázítja a népet…” (Lukács 23:5), a tanítványok pedig el lennének ragadtatva annak hallatán, hogy „az egész világot felforgatták” (Apostolok Cselekedetei 17:6). Te hogy vagy ezzel? Izgatott örömmel tölt el, hogy port kavarhatsz a barátaid körében, vagy halálra rémít a gondolat?

Jézus azt mondta: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják… Ti vagytok a világ világossága. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek… Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:13–16). A só azért van, hogy ízt adjon, és nem azért, hogy a polcon csücsüljön a sószóróban. A lámpa azért van, hogy fényt adjon, ne csak szépen mutasson. Te pedig azért vagy itt, hogy Jézusról beszélj az embereknek, és ne csak magadban tartogasd a jó hírt.

Talán azt gondolod: „De hát én olyan félénk vagyok!”; „Nem tudom, mit kellene mondanom”; vagy „Nem ismerem elég jól a Bibliát”. Ezek mind csak kifogások, úgyhogy tedd félre őket! Lehet, hogy te vagy az egyetlen keresztyén ember, akivel a barátaid valaha találkoznak, igenis sok múlik rajtad! Menj hát, és kavarj port!

És most?

Ma készíts magadnak egy emlékeztetőt arról, hogy só és világosság vagy! Vegyél elő egy kis tálkát, és töltsd meg sóval, majd szúrj bele egy kis mécsest! Ezt tarthatod az íróasztalodon, polcodon vagy az éjjeli szekrényeden. Valahányszor rátekintesz, jusson eszedbe: só vagy és világosság! Azért vagy a Földön, hogy hirdesd Isten szeretetét!