„A szád evésre használd!" – mondták már ezt neked valaha? Pedig nemcsak arra való, hogy finom falatokkal töltsük meg, hanem arra is, hogy hallassuk a hangunkat. Olyan hangokat, amelyek akár egyenesen Istenhez szólnak. Az ima, a dicsőítés, a prédikálás – és minden, ami Isten országát építi – bizony, a szavainkon keresztül jut el a világba.

Amikor minden jól megy az életben, könnyű Istenhez szóló szavakat kimondani. De mi van olyankor, amikor úgy érezzük, egy viharfelhő közepén állunk? Istenért azt is be kellene nyelnünk, amikor pocsék az élet?

A dicsőítés mindig döntés kérdése. Biztosan énekelted már azt a dalt, hogy Áldom nevedet. Elég komoly kihívás elé állít: legyünk elég merészek ahhoz, hogy olyankor is énekeljünk, amikor minden napfényes és könnyű – de akkor is, amikor a világunk sötétbe borul.

Könnyű a nyugalom Istenében bízni, de mi a helyzet a viharok Istenével? Józsué is hasonló dilemmába került. Éppen Jerikót készült elfoglalni; nem kis viharra számíthatott az ellenséges sereg részéről. De Isten ott volt, és felfegyverezte őt – a szavával. Nem voltak tankjaik a falak áttöréséhez, sem rakétáik, melyekkel célba vehették volna az őrtornyokat. Csak a kiáltás erejével rendelkeztek. Hitvalló beszédük volt a titkos fegyver, amellyel az egész várost bevették. A hittel teli kiáltástól leomlottak a falak. Mi a helyzet veled? Te is kiáltasz hittel, hogy leomoljanak a falak?

És most?

Vannak, akiknek természetes, hogy hittel kiáltanak Istenhez. De ha te azok közé tartozol, akik ebben gátlásosabbak, ne aggódj. Ma sétálj el egy közeli tóhoz vagy folyóhoz, és útközben gyűjts néhány követ. Képzeld el, hogy ezek a kövek viszik a hangodat ahhoz a falhoz, amit Isten ledönteni készül. Amikor odaérsz, teljes erőből dobd őket a vízbe – hittel és szívből. Isten meghallja – és cselekedni fog.