Ha az a típusú ember vagy, aki az ajándékba kapott képeslap elolvasása előtt alaposan megvizsgálja a borítékot, hogy mennyi pénz van benne, akkor ez a mai üzenet neked szól. Jézus azt mondta: „…érdemesebb adni, mint kapni. A nagylelkűség nagylelkűséget szül” (Lukács 6:38 TM).

Amikor adakozunk, többé nem ránk vetül a reflektorfény. Néha annyira rá tudunk kattanni arra, hogy kell az az új PS-játék, az az új cipő vagy az az új felső, hogy unásig az „én, én, én” lelkület árad belőlünk. Amikor viszont adakozunk, nem saját magunkat nézzük, hanem másokat, és az ő szükségeiket. Például annak a játéknak az ára fedezné egy család heti étkezését. Annak a cipőnek az árából egy szegény gyerek iskolába járhatna. Az az új felső pedig tiszta vizet érne Afrikában (ez komoly, keress rá a Compassion, a Tearfund és hasonló alapítványokra). Úgy járhat jól mindenki, ha hiszünk a Bibliának, ahol az áll, hogy ha mi gondját viseljük másoknak, Isten is gondoskodik rólunk. „Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek…” (Példabeszédek 28:27)

De mennyit adjunk? „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti Isten.«” (2Korinthus 9:7) A jókedvű adakozót, érted? Ne vonakodjunk kinyitni a pénztárcánkat; fülig érő mosollyal törjük a fejünket azon, hogy milyen kreatív módokon tudnánk Isten országa javára virítani a lóvét!

És most?

Ideje lépni! Mi az a szükséglet, ami mostanában megérintette a szívedet? A mélyszegénység? Egy beteg gyermekért indított gyűjtés? Vagy azok, akik a függőségeik miatt vesztették el a reményt? Bármi is legyen az, ma keresd meg a módját, hogy adhass – pénzzel, idővel vagy figyelemmel. Mert amikor szeretetből fakadóan másokról gondoskodsz, valójában Isten szívéből adsz tovább.