Tegyük fel, hogy te vagy a bájos menyasszony, a ruhád meseszép, a vőlegényed le sem tudja venni rólad a szemét, a vendéglátósok olyan lakomát rittyentettek, hogy Gordon Ramsay is megirigyelné – elvégre ez az esküvőd, és mindent beleadtál. Vagyis… hol vannak a vendégek?

Már félúton jársz az oltár felé, amikor megkapod az üzit a legjobb barátnődtől: „Bocsi, leárazás van a H&M-ben, nem fogok odaérni.” A tanúd már korábban visszamondta az Insta-sztorijában: „Totál lelomboz, hogy nem tudok ma ott lenni a tesóm esküvőjén, de át kell mennem a forgalmin, sajni.” Még a szüleid is bekuckóztak otthon, és nézik a Mi kis falunkat. Ez a te nagy napod, és mindenki valami béna kifogással húzta ki magát a buliból.

A Lukács 14-ben Jézus olyan emberekről mesél egy történetet, akik szintén kihagytak egy esküvői bulit. A meghívók kimentek, de az utolsó pillanatban az egyikük visszamondta: „Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem” (18. v.). Őt az tartotta vissza, amit birtokolt. A következő kifogás így hangzott: „Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek” (19. v.). Ezt a gazdát meg a karrierje foglalta le túlságosan. Az utolsó kifogás az volt, hogy „Most nősültem, azért nem mehetek” (20. v.). Ennek a meghívottnak a személyes élete volt fontosabb az esküvői meghívónál.

Mindannyian kaptunk egy személyes meghívót Istentől. Ne hozakodjunk elő semmilyen kifogással! „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!” (Kolossé 3:2)

És most?

Rajzolj egy bőröndöt egy lapra, és írd bele azokat a dolgokat, amik mostanában elvonják a figyelmedet Istenről! Lehet ez hobbi, képernyőidő, túl sok megfelelési vágy – vagy bármi más, ami túl sok helyet foglal a szívedben. Nézd végig őszintén, és húzd át azt az egyet, amit ma szeretnél félretenni, hogy helyet készíts Istennek. Majd imádkozz így: „Uram, nem hagyom, hogy ez közénk álljon. Ma is Téged választalak, szeretnék közelebb kerülni hozzád. Kérlek, Te is lépj közelebb hozzám. Ámen.”