Mindannyian láttunk már filmekben olyan karaktert, aki rengeteget beszél, és folyamatosan tolja a kifogásait: „Igen, de…”, „Nem, de…”, „Nem is én voltam…”, „Én nem csináltam semmit…” Legyünk őszinték, mi is szoktunk így viselkedni Istennel szemben!

Ádám pont így tett, amikor Isten megkérdezte: „…Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál…” (1Mózes 3:11–12). Üdv a hibáztatós játékban, amelybe bárki beszállhat!

Azt mondjuk: „Szívesen segítenék kitakarítani a gyülit alkalom után, de ez az ifivezetők feladata…” „Nagyon szeretnék többet imádkozni, de most épp túl sok munkám van…” „Fogok én adakozni a gyülinek, ha majd annyit keresek, mint a többiek, rendes állásban…” Ismerős?

Tudod, ugyanúgy be tudjuk csapni magunkat, mint Ádám, amikor egy pici igazságmorzsát csempészünk a kifogásainkba, hiszen végül is Éva adta oda azt a gyümölcsöt, nem?

Isten nem szeret kevésbé akkor sem, ha megpróbáljuk átverni Őt – de az tuti, hogy a kapcsolatunknak ezzel nem teszünk jót. Egy anya akkor is szereti a gyermekét, ha annak csupa csoki az arca, de attól még utána akar járni, hogy miféle varázslat tüntette el a csokitortát. „Így szólt akkor Jézus… Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (János 8:31–32) Szabadulj meg a kifogásoktól, és kezdj el igazat mondani!

És most?

Ma tarts KIFOGÁS-mentes napot! Írd le kis cetlikre a legtipikusabb kifogásaidat. Majd imában add át ezeket Istennek, és ha biztonságos körülmények közt vagy: égesd el, tépd szét, vagy dobd be egy folyóba. Ahogy a hamu elszáll, mondd ki: „Most nem mentegetőzöm. Helyette inkább megteszem.”