Ha lenne ilyen, a Biblia a könyvek „extrém sportja” lenne. Minden második oldalon találkozunk egy hit-adrenalinfüggővel, aki az Isten iránti szeretettől hajtva képes kockára tenni életét és testi épségét. Ott volt például Dániel és a rögtönzött oroszlánfogászati rendelője. Vagy az ifjú Dávid, aki egy szál csúzlival felfegyverkezve szállt szembe az óriási Góliáttal. De említhetnénk Noét is, aki grizzlyk, farkasok és elefántok társaságában hajózott hét tengeren át.

De a hitjáték dobogósai egyértelműen Sadrak, Mésak és Abédnegó. Ők voltak azok a kockázatlovasok, akiket tüzes kemencébe vetettek. Amikor pedig magasra csaptak a lángok, Isten nem mutatott nekik egy takaros kis vészkijáratot, nem adott a kezükbe poroltót, de még tűzálló szettet sem kaptak azbesztkesztyűvel. Bedobták őket a kemencébe, Isten pedig nem kihozta őket a tűzből, hanem átvitte őket rajta.

Te is éppen a saját kemencéddel küzdesz? Körülötted egyre magasabbra csapnak a lángok, mégsem tűnik úgy, mintha Isten válaszolna a segélykérő imáidra? Nos, talán éppen a lángoló hitet formálja benned.
A lángoló hit számára nem létezik kételkedés, és hallomásból sem ismeri a lehetetlent. A lángok fölé nyúlva megfogja annak a kezét, aki a lehetetlenre szakosodott. Isten a tüzet elviselhetővé, a jövőt pedig fényesebbé teszi.

A lángoló hit láthatóvá teszi Jézust. Figyeld csak, mit mondott ez a hitetlen király: „Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten” (Dániel 3:25).

És most?

Fogj ma egy gyufát vagy gyertyát, és figyeld, ahogy meggyullad. Kérdezd meg magadtól: „Mi lehet az a kis hitlépés, amit ma megtehetek?” Lehet ez egy bocsánatkérés, egy ima, egy köszönet vagy egy csendes szolgálat. Nem kell megvárnod, míg „nagy hited” lesz – mert épp az apró, kitartó, szeretetből fakadó lépések vezetnek el a hit magaslataira. Ott a pici lángocskád lobogó fáklyává válik – és Te Isten fényét sugárzod szerte, amerre csak jársz.