Ma néhány bölcs gondolatot hoztunk az Istennel töltött időről – régi és mai idők nagy embereitől. Amikor sűrű napunk van, sajnos gyakran épp az Istennel töltött időt töröljük elsőként a naptárunkból. Szégyellem, de az az igazság, hogy rendszerint sokkal több időt töltök a közösségi média oldalain, mint közösségben Istennel.

Vedd fontolóra az alábbi bölcs gondolatokat!

• „Ha olyan sok teendőd van, hogy nincs időd imádkozni, akkor sokkal több tennivalót vállaltál magadra, mint amennyit Isten valaha neked szánt.” (D. L. Moody)
• „Az idő kezelése valójában önmagunk kézben tartása. Ha időt szánunk Istenre, ő kézbe vesz minket.” (Jill Briscoe)
• „Isten igéje követelődző. Magának követel egy kis időt a napunkból, amikor egyedül rá figyelünk. Istent nem lehet azzal lekenyerezni, hogy távirati stílusban elhadarunk néhány imát, és annyi időt szánunk rá, mint egy hívatlan vendégre, akinek még az ajtót is csak résnyire nyitjuk, hogy minél hamarabb elmenjen.” (Helmut Thielicke)
• „Le kell egyszerűsítenünk azt, ahogyan hozzá közeledünk. Csak azt szabad megtartanunk, ami létfontosságú (és látni fogjuk, ebből milyen áldásosan kevés van). Sutba kell vágnunk mindent, amivel lenyűgözni törekszünk őt, és egy kisgyermek ártatlan őszinteségével kell hozzá jönnünk. Ha így teszünk, kétség sem férhet hozzá, hogy Isten gyorsan válaszol.” (A. W. Tozer)

És most?

Mit szólnál hozzá, ha ma GYEREK-napot tartanánk? Nem nyalókával meg ugrálóvárral, hanem gyermeki hittel. Ma próbálj meg egyszerű, őszinte szívvel imádkozni – úgy, mint egy kisgyerek a szerető apukájához. Mondhatod így is: „Mennyei Apukám! Köszönöm, hogy szeretsz, vezetsz és vigyázol rám. Ma nem kérek semmit – csak azért jöttem, hogy elmondjam: én is szeretlek Téged. Hálás vagyok az életemért, ami Tőled van, általad él, és Neked szól. Ámen.”