Biztos, hallottad már Mózes és a Tízparancsolat sztoriját, de most nézzük meg egy kicsit Mózes testvérét, Áront! A testvérek együtt küzdöttek a zsidók szabadságáért, keltek át a Vörös-tengeren, és kezdték meg a negyvenéves vándorlást a pusztában. Ekkor fordultak rosszra a dolgok. Mózes felment a hegyre, hogy időt töltsön Istennel, Áront pedig a néppel hagyta. Nagyon sokáig volt távol, és az emberek már úgy voltak vele, hogy nem is jön vissza. Egyre nagyobb nyomás nehezedett Áronra Mózes testvéreként, hogy mutasson nekik egy olyan istent, akit láthatnak. Egy ponton nem bírta tovább, és végül készített nekik egy arany bálványt.

Amikor Mózes visszatért, és meglátta, mit tett Áron, számonkérte, de Áron a többieket hibáztatta, és azt mondta: „Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent… én meg tűzbe dobtam (az aranyat)...” (2Mózes 22:22–25). De nem csak Áronnak akadtak nehézségei a vándorlás alatt. Mózesnek rá kellett jönnie: egyszerűen nem bírja, hogy ő az egyetlen kijelölt problémamegoldó. Az apósa így szólt hozzá: „…nem tudod egyedül elvégezni… válassz ki a nép közül… megbízható embereket… Könnyíts a terheden, hadd hordozzák azt veled együtt!” (2Mózes 17:18–22).

Gondolkodtál már azon, hogy Jézus miért kettesével küldte ki a tanítványokat, és nem egyesével? Azért, mert hogyha a megfelelő személy van mellettünk, akkor van, aki bátorítson, támogasson és megóvjon. Mégis mitől? Hát önmagunktól! Ha tényleg győztesek akarunk lenni az életben, muszáj, hogy számonkérhetők legyünk. Nos, téged ki kérhet számon?

És most?

Ismersz olyat, aki úgy szeret téged, ahogy vagy? Aki nem ítél el, és őszintén megkérdezheti tőled: „Hogy vagy?” Ma gondold végig: ki lehetne az az ember, akinek mersz igazán válaszolni. Talán valamelyik szülőd? Egy hívő tanárod? Vagy az ifivezetőd? Ha még nincs ilyen az életedben, kérd Istent, hogy mutasson valakit. Mert bizony, Isten gyakran épp egy ilyen kapcsolaton keresztül ad biztos kapaszkodót a meredek helyzetekben.