június 26. csütörtök
„Nézzetek föl a magasba, tekintsétek a csillagokat! Ki teremtette azokat?” (Ézsaiás 40,26 EFO)
G. K. Chesterton azt írta: „Nem csodákból van hiány a földön, hanem csodálatból.” Nézzünk meg néhány adatot, amelyből kiderül, milyen csodálatos a mi bolygónk!
Ha a Föld akkora lenne, mint a Hold, a gravitációja nem felelne meg a szükségleteinknek. Hogyha viszont akkora lenne, mint a Jupiter, olyan nagy lenne a gravitációja, hogy az emberi mozgás szinte lehetetlenné válna.
Ha olyan közel lennénk a Naphoz, mint a Vénusz, a hőség elviselhetetlen lenne. Ha viszont olyan távol, mint a Mars, éjszakánként az egész bolygót hó és fagy borítaná.
Ha az óceánok feleekkorák lennének, negyedannyi csapadékra számíthatnánk, mint jelenleg. Ha viszont egy nyolcaddal nagyobbak lennének, az éves csapadékmennyiség 400%-kal nőne, a szárazföld pedig gyakorlatilag lakhatatlan mocsárrá válna.
A víz 0 °C-on fagy meg. De ha ez az óceánokban is így lenne, a sarkvidéki olvadás nem egyenlítődne ki, és jégkorszak köszöntene be.
Azért, hogy ez ne következzen be, Isten sót tett a tengerek vizébe, így változik a fagyáspontjuk. Laza kis munkanap lehetett, mi? A zsoltáros azt mondta: „Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram!... tele van a föld teremtményeiddel… Éneklek az Úrnak, amíg élek…” (Zsoltárok 104:24–33).
Ha ennyi nem elég ahhoz, hogy elkezdd dicsőíteni Istent, és még jobban vágyj megismerni Őt, mi kellene még? John Stott azt mondta: „A legnemesebb vonásunk az a képességünk, hogy megismerhetjük Istent, személyes kapcsolatra léphetünk vele, szerethetjük és imádhatjuk őt. Akkor vagyunk a legemberibbek, amikor a Teremtőnk előtt térdelünk.”
És most?
Ma tarts hálaadó és dicsőítő napot – nem egyhuzamban, hanem apró szakaszokban, a napod részeként! Így csináld:
Mit adott ma a lelkednek az, hogy egész nap dicsőítő szívvel éltél?
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…