Miért járnak emberek gyülibe? Te miért jársz? És itt most nem csak a vasárnapi alkalomra gondolok, hanem az ifikre, házicsoportokra, különleges alkalmakra, bármi egyébre. Lehet, hogy a zene, a prédikáció, vagy egy különleges programpont odavonzza az embereket (nekem például bejön a jó kávé és a fánk). De abban biztosak lehetünk, hogy ezek miatt nem fognak ott maradni.

Persze, mindenkinek szüksége van jó tanításra, és arra, hogy a gyülekezet közösségével együtt dicsőítse Istent. De a szívük mélyén leginkább melegségre, kedvességre, emberi kapcsolatokra és az odatartozás érzésére van szükségük az embereknek. Jézus azt mondta a tanítványainak: „Titeket azonban barátaimnak mondalak…” (János 15:15). Nagyon sokan, akik eljönnek közösségeinkbe, félnek, bizalmatlanok és ügyetlenek a kapcsolatok terén. A mi feladatunk elérni, hogy ne csak létszámnövelő pénzadományozók, hanem „barátok” legyenek belőlük.

Az ige azt mondja: „Egymás terhét hordozzátok…” (Galata 6:2). Mindenkinek vannak terhei. Mind hordozzuk a múlt sebeit, a jelen küzdelmeit és a jövő kimondatlan aggályait. Mindenkiben ott motoszkál a kérdés: „Szeretni fogtok engem így is, ha nem illek bele a megszokott formába, és nem tudok olyan gyorsan változni, ahogyan ti szeretnétek?”

Most vasárnap, amikor elmész a gyülibe, jusson eszedbe, hogy a körülötted lévő emberek valószínűleg nem mélyenszántó válaszokat keresnek, hanem csupán törődésre vágynak. Hogyha azt megkapják, megnyílnak Isten szeretete felé, és csodák fognak történni.

És most?

Válassz ki valakit a gyülekezetből vagy az ifiből, akinek ma titokban valami apró jót teszel – elég egy bátorító üzenet, egy kedves gesztus, egy őszinte ima. Tedd szeretetből, nem elismerésért – hanem azért, mert Jézus is így szeretett. És közben mondd el ezt az imát: „Uram, hadd lássanak Téged ebben is!”