Képzeld el, hogy a legnagyobb példaképed téged kér fel, hogy légy az asszisztense! Minden titkát megosztja veled, tanít, felkészít, aztán átpasszolja neked azokat a feladatokat, amelyekben igazán jó vagy. Ugyanolyan kedvvel végeznéd a rád bízottakat, mint amikor otthon kell helyre rakni a cuccaidat? A végeredmény sem volna ugyanaz, de a lelkesedésed is más lenne. 

A fenti sorokat Pál apostol rabszolgáknak írta. Náluk nem az volt, hogy miután elvégezték a pár percnyi feladatukat, mehettek vissza szórakozni. Egész nap azt kellett tenniük, amit a gazda parancsolt. Nem számított, mihez van kedvük: vagy engedelmeskedtek, vagy félholtra verték őket. Ezek után el lehet képzelni, mekkora örömmel és lelkesedéssel végezték a dolgukat. Pál azonban azt tanította, hogy lássanak túl a helyzeten. Istennek célja van velük és mindennel, ami történik. Aki átadta az életét Krisztusnak, az attól kezdve egy sokkal nagyobb tervnek lett a részese. A gazda pedig, még ha igazságtalan is, csak egy eszköz ebben.

Minden megváltozik, ha megtanulsz másképp tekinteni a feladataidra. Végső soron nem a szüleidnek „szolgálsz”, nem az iskolának tanulsz, nem a főnöködnek dolgozol, hanem Isten tervét és akaratát követed. Ő azt kéri, hogy légy az asszisztense. Tanít, felkészít, használja az adottságaidat, fejleszti a képességeidet, formálja a gondolkodásodat, hogy a legjobbat hozza ki belőled. 

És most?

Van olyan feladat, ami megtisztelő, szinte jutalom, hogy teheted. Meg olyan is van, amit egy porcikád sem kíván, viszont így is, úgy is meg kell tenni. Ez utóbbi a legalkalmasabb arra, hogy megajándékozd vele Istent. Amikor egy ilyen feladathoz érsz, ajánld fel a képességeidet az Úrnak, és Rá nézve, Őmiatta hozd ki belőle a maximumot, ami tőled telik! 

Tedd meg ezt Jézusnak, aki sokkal nehezebb dolgokat vállalt azért, hogy megmentsen téged!