A fenti tanítás a Jordán partján is elég meredeknek hangozhatott, de napjainkban ez az életszemlélet kifejezetten szokatlannak számít. Persze, ha annyi ruhánk van, hogy dől ki a szekrényből, és tegyük fel, a legkopottabbat vagy egy divatjamúltat oda kell adni a koldusnak, akinek semmije nincs – az rendben van. Az úgy még simogatja is a lelket, mert hát milyen nagylelkűek tudunk lenni. Na de ha mindösszesen kettő van belőle, és azt kell felezni, az már kemény lemondás. 

A hollandoknál találkozhatsz egy érdekes gondolkodásmóddal: ha nem használjuk, ki vele! Nem raktároznak, nem gyűjtögetnek, hanem cserélgetnek. És ez nem azért van, mert ők bármit megvehetnek. Ez egyfajta életfelfogás náluk: a kevesebb néha több. Ami felesleges, az szűkíti a mozgásteret, pakolgatni kell, gondját viselni – csak a világ több vele.

Amiről János (és Jézus) tanított, az még egy lépéssel tovább megy ennél: tartsd fontosabbnak az embert, mint a tárgyat! Amikor az embereket becsülöd a legtöbbre, megváltozik az életed. Nem szegényebb leszel, hanem szabadabb, boldogabb. Napról napra megtapasztalhatod a mennyei Atya gondviselését. Megtanulod értékelni azt, amid van. Képes leszel uralni a benned lévő önzést, ami újra és újra felüti a fejét. Rádöbbensz, hogy sokkal kevesebbre van szükséged, mint gondolnád. És ezek mind király dolgok.

 

És most?

Nem mindegy, hogy te birtoklod a dolgaidat, vagy azok birtokolnak téged. Ha le akarod tesztelni, mennyire kötnek magukhoz a tárgyak, tégy egy próbát! Nézz szét a szobádban és válassz ki egy dolgot, amivel örömöt szerezhetsz valamelyik családtagodnak! Írj pár kedves mondatot, egy jókívánságot, bátorítást, esetleg elismerő szavakat, aztán add át neki! Figyeld meg, milyen hatást kelt ez őbenne és benned, aztán mondd el Istennek a tapasztalataidat!