A vonat fülkéjében egy fiatal lány olvasott. Kinyílt az ajtó, belépett egy idősebb úr, és a lánnyal szemben foglalt helyet. Néhány perc után megkérdezte: „Ne haragudjon meg a kérdésért, de magácska keresztyén, ugye?” A lány meglepetten nézett körül magán, hogy vajon mi indokolta a kérdést. „Igen, de honnan tudta?” – kérdezte. „Amint beléptem a fülkébe, valami megmagyarázhatatlan békesség fogott el, olyan, amilyet a templomokban érez az ember” – válaszolta a férfi.

Aki befogadja Jézust a szívébe, és a nyomdokába lép, azt Isten örökbe fogadja. Attól kezdve a mennyei gének kezdenek működni benne, és ez kifelé is meglátszik. Kedvesebbé válik a beszéde, mosolygósabb az arca, szeretetteljesebbek a cselekedetei, határozottabbak a döntései. És igen, még csak az atmoszféra is megváltozik körülötte.

Ez a mi örökségünk Krisztusban. Ha te is elfogadtad őt Uradnak és Megváltódnak, akkor csillag vagy a sötét éjszakában. Nyilván lesznek olyanok, akik ezt nehezen tudják elviselni, és piszkálnak, gúnyolnak, kerülnek. Akiknek viszont szükségük van Isten jelenlétére, azok számára egy kis oázis vagy a sivatag közepén. Ez valami őrült nagy kiváltság! És amint ráérzel az ízére, nem is akarsz már mást, csak világítani a fényeddel, bármennyire kicsinyke is.

 

És most?

A nagy kedvenceink, az Esthajnalcsillag, a Szaturnusz, a Merkúr mind-mind a Naptól kapják a fényüket. A mi különlegességünk sem önmagunkból fakad, hanem az Úr szívét tükrözzük vissza. Erre kaptál elhívást te magad is. Nem kell direktben reklámoznod az örömhírt. Hidd el, akinek szüksége van rá, meg fog találni. Te csak olvasd az Igét, éld meg a mindennapokban, és figyeld, milyen hatást váltasz ki ezzel a környezetedben!