Timóteus egy fiatal hívő srác volt, akire nagy hatással volt az evangélium. Olyannyira, hogy elkezdte keresni a módját annak, hogy ő maga is tehessen valamit annak érdekében, hogy minél többekhez eljusson az örömhír. Ez nem lett volna nehéz, hiszen édesanyja és nagymamája is elöl járt ebben. Timóteusnak azonban nem volt akkora szava, mint a tapasztalt családtagjainak.

Mit tehet egy fiatal, akinek a szíve ég Krisztusért, de se jártassága, se tekintélye nincs a felnőttek között?

Pál apostol arra bíztatta a fiút, hogy ne érezze értéktelennek a szavát. Lehet, hogy nem annyira jártas még a beszédben, nem tapasztalt túl sokat az életből, és nem tud olyan bátran kiállni, mint a „nagyok”, de nem ez számít.

Amit te átéltél Krisztussal, amiket tanultál tőle, amiken átvezetett már, azok nagyon értékes dolgok. Kár hallgatni róluk, hiszen nem tudhatod, kinek lesz szüksége arra a pár dadogó, keresetlen szóra.

Ne várj, amíg ügyesebb, alkalmasabb, bölcsebb leszel! Mindig lesz valami, ami miatt alkalmatlannak fogod gondolni magadat. 

Ne várd, hogy minden körülmény klappoljon! Az ellenség mindent meg fog tenni azért, hogy egyik időpont se tűnjön alkalmasnak.

És ne várj, míg a hallgatóság kész lesz az üzenet fogadására. Akár ismered a másikat, akár nem, bízz az Úrban, Ő megadja majd a kellő szavakat.

Te csak mondd, ki tudja, meddig mondhatod!

 

És most?

Az Ószövetségben van egy történet, amelyben egy szamár megszólal, hogy észhez térítsen egy prófétát. Nem azért volt képes erre, mert alapból tudott beszélni – Isten tette őt alkalmassá. Ha egy szamár tudott okosat szólni, mit gondolsz, mennyivel jobban tud Isten használni téged?

A mai nap folyamán találkozni fogsz mindenféle emberrel. Lesz köztük olyan is, aki szomorú, bátortalan, tanácstalan, elveszett. Te meg tudsz már pár dolgot Istenről. Oszd meg a tapasztalataidat azzal, akinek egyértelműen szüksége van reménységre, bíztatásra, bátorításra, intésre – vagy csak pusztán arra, hogy valaki elmondja neki: Mellesleg van Isten is!