július 19. szombat
„Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsoltárok 141:3)
Az ember sokszor akkor is közölni akarja a másikkal a gondolatait, érzéseit, amikor az nem kér belőlük. Hiszen ki tudná megállni, hogy kikotyogjon egy pletykát, hogy idegességében ne beszéljen butaságokat, hogy csupa olyan gondolatokat osszon meg, amit később nem fog megbánni? Pedig a szót, ha egyszer kirepült, visszaszívni nem lehet. Mit lehet hát tenni?
És most?
Azt mondják, az embernek két szeme, két füle van, és csak egy szája: érdemes dupla annyit figyelni és dupla annyit hallgatni, mint beszélni.
Legyen ez a feladat mára! Próbáld ki, milyen az, amikor csak akkor szólalsz meg, ha mindenképpen szükséges, egyébként meg inkább csak figyelj oda a többiekre!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…