Szörnyeteg Lajost szörnyen gyötörte az álmosság. „Ha az ember álmos, bukfencezni kezd” – ajánlották neki, de Lajos a huszonkilenc bukfenctől huszonkilencszer álmosabb lett. Volt, aki a hideg-forró zuhanyt javasolta, más azt mondta, hogy rágicsáljon kutyabengekérget (ami ugyan egy hashajtó, de amíg megy a hasa, úgysem tud elaludni). Ajánlották, hogy koplaljon, dolgozzon. Kapott két fenyőtűt, hogy feltámassza a szemhéját, és közben mondogassa: „Azért sem alszom el, azért sem alszom el…” Mikkamakkának azonban jobb ötlete volt: „Feküdj le és aludj!” Szörnyeteg Lajos azon nyomban le is feküdt, azon nyomban el is aludt. A többiek meg nagyon büszkék voltak. Megmentették Szörnyeteg Lajost. Lám, nem gyötri már az álmosság szegényt.

Lázár Ervin meséje egyszerre mókás és elgondolkodtató. Kinek is jutna eszébe egy álmos embert tovább fárasztani? Ki javasolná a megfáradt és megterhelt testvérének, hogy panaszkodjon kevesebbet, olvasson több Szentírást, vállaljon szolgálatot, imádkozzon többet, járjon hitmélyítő alkalmakra vagy konferenciákra?

Ha teljesen kikészültél, Jézus nem erőt ad, hogy tovább tudd vonszolni magadat. Nem hajt előre, hogy edzettebb légy. Nem erőltet rád Istent dicsérő énekeket. Ezek fontos és szükséges dolgok a maguk helyén – de nem annak, aki a feladás határán áll. A megfáradt embernek azt mondja Jézus: „Gyere hozzám, és pihenj meg!” 

És most?

Engedj meg magadnak ötpercnyi szabadidőt, hunyd be a szemed és hallgasd meg az alábbi dalt – ha kell, többször is! És közben ne tégy semmit sem, csak engedd, hadd szeressen az Isten!
https://youtu.be/tcOyxqjzum0?si=LwRxzZj8B1EJ6w1v