A Biblia kétféle időfogalmat használ. Az egyik a kronosz, a folyó idő, amit az óráddal mérhetsz. A másik a kairosz, az elrendelt idő. Ez utóbbiról beszél a prédikátor, amikor azt mondja: mindennek ideje van. A 3. részben elég hosszú listát találsz erről, kicsit olyan, mintha volna egy órarend, amiben nincsenek pontosan feltüntetve az időpontok. És pont ettől nehéz ez. Nincs olyan naptár, amelybe bele lenne írva, hogy melyik az utolsó este, amikor még társasozhatsz nagyapáddal. Vagy hogy melyik beszélgetés sorsdöntő rád nézve. Ezeket nem mondják meg előre. Kapod a lehetőséget, aztán vagy élsz vele, vagy elmulasztod.

Élhetsz úgy, hogy csak sodródsz az eseményekkel – és akkor ott kötsz ki, ahova az aktuális hullám odalök. Dönthetsz úgy is, hogy a kezedbe veszed az irányítást, és döntéseket hozol. Mint ahogy egy sikeres vállalkozó eldönti, hogy a pénzét mire költi. Egy összeget csak egyszer lehet elkölteni, ugyanígy az idődet is csak egy adott dologra tudod fordítani. A különbség csak annyi, hogy a pénzt el tudod tenni a fiókodba, és megvár téged, az időt azonban nem tudod konzerválni. Az el tud telni magától is, a semmire. Érdemes hát konkrét terveket szőni, kézben tartani az idő folyását, és észrevenni, hogy adott pillanatban mire érdemes fordítani.

 

És most?

Ha azt tapasztalod, hogy képtelen vagy jól beosztani az idődet, akkor nagy segítség, hogyha konkrét időkereteket szabsz magadnak.  Egyrészt határozd meg előre, hogy mire mennyi időt tervezel, például hány percet szánsz egy leckére vagy arra, hogy rendet rakj magad körül! Ha nincs is kedved hozzá, adj neki öt percet, aztán a többi már megy magától. Másrészt: próbálj végig jelen maradni a pillanatban, és csak azzal foglalkozni, amire szántad!