augusztus 22. péntek
„Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító!” (Ézsaiás 45:15)
Szeretsz bújócskázni? Szerinted melyik része érdekesebb: jó rejtekhelyet keresni, vagy felkutatni a többieket?
Az Úr a rejtőzés nagymestere. Miért nem láthatjuk Őt szemtől szemben? Miért rejtőzik el előlünk? Egyrészt, élő ember nem láthatja Istent. A Biblia emberei már a követeitől is megijedtek, hiszen bűnös halandó meg nem állhat a szent és örök Úr színe előtt. Krisztusnak köszönhetően egyszer mindannyian találkozunk majd Vele személyesen is, de amíg ezen a földön vagyunk, addig csak hit által tudunk Hozzá kapcsolódni. Másrészt, az Úr igazi gentleman – nem erőlteti rá magát senkire.
A feltámadt Jézus, aki akadálytalanul át tudott jutni az épületek falain, a Jelenések könyvében úgy jelenik meg, mint aki az ajtó előtt állva kopogtat, bebocsátást kér, alázatosan, szelíden. Ő nem rúgja be az ajtódat, nem foglalja el erővel jogos tulajdonát, amiért az életével fizetett, nem hisztizik, hogy figyelmet kapjon, de nem is álldogál ott az örökkévalóságig. Ha nem engeded be, nem vagy kíváncsi rá, akkor továbbáll.
Ezért nem nyugodhatsz meg, ha egyszer rábukkantál: mire kettőt pislantasz, már megint máshol kell keresned. De tudd, hogy sosem távolodik túl messze tőled: aki keresi Őt, megtalálja, aki kiált hozzá, annak válaszol. Ezt Ő maga ígérte, ezekre a szavakra mindig hivatkozhatsz, amikor nem találod Őt.
És most?
Isten nem szokott nyilvánvaló módon megjelenni, de vannak árulkodó jelei a létezésének is, a szeretetének is. Tartsd nyitva az érzékszerveidet, és keresd az árulkodó jeleket! Adok egy tippet mára: figyeld a „véletleneket”, és tudd, hogy magától semmi nem jön rendbe!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…