Képzeld el, milyen lehet kétféle termést szüretelni ugyanarról a növényről! A pomato például fent paradicsomot, a föld alatt pedig burgonyát terem. Mindkét növény ugyanabba a családba tartozik, hasonlóak az igényeik, ezért lehetséges, hogy egyetlen szervezetként boldoguljanak. Ez egy helytakarékos megoldás a kertészek számára, bár mindkét termés íze és termése eltérő lehet, mivel a növény megosztja energiáját a burgonya és a paradicsom termesztése között. 

És most gondolj magadra: hogy tudsz ugyanolyan minőségű és mennyiségű figyelmet fordítani mindarra, amivel egyazon időben foglalkozol? 

Ha lemaradsz, kimaradsz – mondják. Van, aki annyira fél ettől, hogy olyanná válik, mint a bohóc, aki folyton ugrál a rudak között, hogy mozgásban tartsa a tányérjait, nehogy egy is leessen és széttörjön. Az ilyen ember kétségbeesetten igyekszik mindenben helytállni, minden elvárásnak megfelelni, minden lehetséges dologban részt venni. Folyton elfoglalt, de nagyon ritkán boldog, legtöbbször csak fáradt, feszült, kudarcos.

Aki mindenhol jelen van, az sehol sincs ott igazán. Ám van egy megoldás arra, hogy minden a tiéd legyen, ami boldoggá tesz: add oda Istennek az egész életedet! Ő majd megtanít arra, mitől érezheted teljesnek magadat.

 

És most?

Próbálj osztatlan időket tervezni a napodba! Mondjuk kezdd azzal, hogy evés közben nem foglalkozol mással, csak az étellel és azokkal, akik egy asztalnál ülnek veled! Tanulj meg gyönyörködni az étel színében, illatában, ízében – meg a szeretteid társaságában!