Van egy latin mondás, ami azt mondja: „Nomen est omen”, azaz „A név kötelez”. Többnyire akkor használják, ha valakinek a neve valamilyen tulajdonságra vagy pozícióra utal, és az illető ehhez méltóan viselkedik. 

 „Sarokba kapaszkodó” – Jákob ezt a nevet kapta. Ez nem volt megtisztelő elnevezés, de teljesen ráillett. Ikertestvére sarkát fogva jött a világra, és felnőttként is mindig ott lihegett valaki sarkában, hogy valahogy megelőzhesse. Aztán egyszer csak szemben találta magát az Úrral, és azon az éjszakán új nevet, új életcélt kapott: Izráel lett, ami azt jelenti: „Isten harcosa”. 

Neked is van egy neved, ami a születési anyakönyvben szerepel, de az emberek nem ezen a néven szólítanak, hanem olyanon, ami (szerintük) illik rád. Van, aki szeretetből becenevet ad neked, és olyan is akad, aki gúnynevet ragaszt rád. Ugyanakkor van egy név, amit az Úrtól kaphatsz: „Aki győz, annak adok… a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja” (Jelenések 2:17).

Ez a név nem csak egy hivatalos megnevezés: benne van az egyéniséged, az életutad, az Úrral való kapcsolatod, ígéretek fűződnek hozzá és győzelmi jelvények. Jól hangzik, ugye?

Ne elégedj meg azzal, amit gondolsz magadról, vagy amit mások állítanak rólad, Isten tervei mindig nagyobbak, mint az emberi elképzelések. Másrészt: a kövecskére írt név a győzelmeid alatt születik. Amivel most szembe kell nézned, az egy szükséges állomás: azzá formál, amilyennek Isten látni szeretne.

 

És most?

C. S. Lewis Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című könyvének a végén a négy főhős megkapja a maga egyedi, különleges uralkodói nevét: Peter, a Fenséges; Susan, a Nemes; Edmund, az Igazságos és Lucy, a Merész. (Ha nem ismered a történetüket, olvasd el a könyvet, de megnézheted filmen is!)

Válassz egy tulajdonságot, amit szívesen hallanál a neved kapcsán, és próbálj egy napot úgy tölteni, hogy igaz legyen rád!