Egy vízvezetékszerelő felkérést kapott, hogy segítsen felújítani egy régi parasztházat. Az első munkanap nem sikerült túl jól: egy óra elveszett egy defekt miatt, az elektromos fúró leállt, az ősrégi teherautó nem indult be. Míg a munkaadója hazafelé szállította őt, egész úton dermedt csendben ült. Amikor megérkeztek, a szerelő megállt egy kis fánál, s mindkét kezével megérintette az ágak végét. Aztán kinyitotta az ajtót, mosolyogva megölelte két kisgyermekét, puszit adott a feleségének, és egy derűs este vette kezdetét. Amikor kikísérte munkaadóját, s elhaladtak a fa mellett, az megkérdezte, mit látott itt. „Ó, ez az én baj-fám – felelte a férfi. – Nem tehetek róla, ha problémáim vannak a munkahelyemen, de egyben biztos vagyok: ezeknek a gondoknak nincs helyük az otthonomban. Ezért minden este, amikor hazaérek, egyszerűen felakasztom őket a fára, és kérem Istent, hogy gondoskodjon róluk. A vicces az egészben az – mosolygott –, hogy amikor reggel kijövök, hogy ismét felvegyem őket, sokkal kevesebb van belőlük, mint amennyire emlékeztem.”

Te is megválaszthatod, hogy mit engedsz be a szívedbe, az otthonodba, az életedbe. A megoldhatatlan gondokat ne te cipeld! Amikor Jézus meghalt érted a Golgotán, az nem csak az örök életedre volt hatással: a kereszt lehet a te baj-fád, amire minden terhedet felakaszthatod. Bármi nyomaszt, Jézusnak mindent elmondhatsz. Megteheted ezt napközben is bármikor, de este mindenképpen úgy lefeküdj le, hogy Őrá bízod azt, amit te nem tudsz elintézni.

 

És most?

Van most valami, ami nyomja a szívedet? Végy egy zoknicsomót, és próbáld meg beledobni egy dobozba!

Minél messzebb vagy a céltól, annál nagyobb az esélye, hogy a zokni nem fog a helyén maradni, hanem kipattan belőle. Ha a doboz mellé állsz, elég beletenned, és biztosan ott marad. Ugyanez a helyzet az imáiddal is: minél messzebb vagy Istentől, annál többször érzed úgy, hogy az imádságaid visszapattannak, nem érnek célt. Tudd, hogy Isten ott van melletted, elég csak áttenned a gondod az Ő kezébe!