A sírás nagyon hasznos tud lenni. Babakorunkban ezzel fejezzük a ki a szükségeinket. Miután megtanultunk beszélni, a szavainkkal fejezzük ki, hogy mit szeretnénk, a sírást pedig az érzelmeinkre adott válaszként használjuk.

Miért hallod akkor olyan gyakran, hogy „Ne sírj!”, „A sírás nem segít”? Mert van, aki nem érti, és a gyengeség jelének tartja. Meg olyan is van, akit feszélyez vagy egyszerűen csak nem bírja elviselni. A kutatások bizonyították, hogy akik tudnak sírni, azok hamarabb találják meg az egyensúlyukat érzelmileg és fizikailag, ugyanakkor együttérzést, támogatást, segítséget kapnak a környezetüktől, ami segíti a társas kapcsolatokat. 

Jézus senkinek sem mondta azt, hogy „Ne sírj!”. Volt, akitől megkérdezte, miért sír, aztán elmondta neki, hogy miért okafogyott a könnye. Volt, akiknek annyira átérezte a fájdalmát, hogy ő maga is sírva fakadt, pedig férfi volt, ráadásul a mindenható Istennek a Fia. A tanítványainak is azt tanította, hogy sírjanak együtt a sírókkal.

Ne gondold, hogy azzal segítesz a legtöbbet, ha okoskodsz, vagy a helyzetek megoldásával próbálkozol! Sokkal többet jelent, ha együtt érzel azzal, akinek fáj a szíve; ha segítesz, hogy enyhüljön a benne lévő feszültség. Nagyon jó érzés találni valakit, akinél meg lehet pihenni, aki nem támad, nem hibáztat, hanem érti, érzi, hogy az adott helyzet nehéz.

Ne félj hát sem mások, sem a saját könnyeidtől: tisztítják a szívet és a szemcsatornákat!

 

És most?

Ne hagyd magára azt, aki nehezen tudja kezelni az érzéseit, csak légy mellette! Engedd oda neki a vállad, hogy kisírja magát rajta. És ne szégyelld, ha közben neked is kicsordul a könnyed – ez csak azt mutatja, hogy van szíved!