Egy alkalommal hatalmas hadsereg indult Júda és Jeruzsálem ellen. Jósáfát király megijedt, az Úrhoz fordult szabadításért. Isten így válaszolt: „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr.” Ez a szabadítás nem azt jelentette, hogy a nép otthon végezte a dolgát, az Úr meg eközben elintézte a harci ügyeket. Nem, nekik is fel kellett sorakozniuk, és hadba kellett vonulni az ellenség ellen. Na de mit is lehet tenni egy csatában, ami nem is az övék, hanem az Úré? Jósáfát tanácskozott a néppel, majd az énekeseket, a templom dicsőítő csapatát állította az első sorba (a katonák első sora, az ún. arcvonal elé), így indultak szembe a támadóikkal. Ahogy az énekesek elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Úr lázadókat támasztott az ellenség soraiban, így egymás ellen fordultak. Mire a júdaiak odaértek hozzájuk, már csak az elesettek holttesteit találták.

Csodálatos dolgok történnek, amikor Isten népe dicsőíti Őt. Nem véletlen, hogy a hatalmas Góliát ellen csak Dávid, a zsoltáríró pásztorlegény mert kiállni. Ő egész életében Istent dicsérte, pontosan tudta, mit jelent, ha egy harc nem az övé, hanem az Úré.

Nem baj, ha nincs nagy tehetséged a zenéhez: a dicsőítés nem szimpla zenei produkció – ez egy harci eszköz, amivel a szellemei csatáidat megnyerheted. Ezzel fejezed ki, hogy hiszel az Úrnak, hogy kész vagy hittel szembeszállni a nehézségeiddel és előre ujjongani az Úr szabadításának.

 

És most? 

Keresd meg Az Úr mindent kézben tart című dicsőítő dalt, és miközben hallgatod, hozd az Úr elé azt a harcodat, amit túl nagynak, túl nehéznek érzel! Aztán keress egy másik dalt, majd egy következőt (a Dics-Suli 2024-es albumán sok ilyen bátorító harci éneket találsz)!

Engedd, hogy amíg te az Úrnak ujjongsz, addig Isten Lelke elvégezze a maga munkáját benned és körülötted!