A vadludak őszi vonulása általában szeptember végétől novemberig tart. Csoportosan, V alakban szállnak, így a levegő felhajtóereje fenntartja a mögöttük haladókat, ezért 71 százalékkal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mint ha csak egyetlen pár repülne együtt. Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, így biztatják az elöl haladókat. Amikor a vezető elfárad, hátrébb húzódik a sorban, és egy társa váltja fel az élen. Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, amíg meggyógyul vagy elpusztul. Ezután visszatérnek a saját közösségükhöz.

Egy afrikai közmondás így szól: „Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül! Ha messzire akarsz eljutni, keress társakat!” A tanulás, a sport, a munkavégzés, a hit gyakorlása, sőt az élet legtöbb területe hatékonyabb és élvezhetőbb társaságban. Ha jól működik egy csapat, akkor a tagok tapasztalatai és erősségei összeadódnak. A feladatok kiegyensúlyozottan oszlanak el, senki nem lesz túlterhelve. Több ötlet merül fel kevesebb idő alatt. Jó kapcsolatok, barátságok születnek. A nyájszellem biztonságot és egyensúlyt nyújt. 

Ideig-óráig jólesik a csend, az egyedüllét, de hosszútávon nem érdemes közösség nélkül maradni. A magány és a depresszió édestestvérek: ahol az egyik felüti a fejét, ott a másik is hamarosan megjelenik. Előfordul, hogy a legkevésbé sem kívánod a társaságot, de ha nem akarsz kedélybeteg lenni, akkor ne zárkózz be teljesen! Tanulj meg túllendülni ezen a ponton, menj emberek közé, és keresd meg azt, aki feldobja a napodat!

 

És most?

Írd össze azokat a pillanatokat, amik felvidítottak az elmúlt héten, és emlékezz vissza azokra, akik jelen voltak. Vissza tudod idézni, hogy ki mivel járult hozzá az élményhez, mit mondott, mit tett, hogyan nézett ki? Köszönd meg Istennek ezeket az apró „ajándékokat”, és figyeld meg, mennyire felmelegszik a szíved tőlük!