október 6. hétfő
„Jézus… ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.” (János 19:30)
1949. október 6-án tizenkét tábornokot és egy ezredest végeztek ki Aradon. Vajon mit tesz ilyenkor az ember? Dühösen szitkozódik? Némán összeszorítja a fogait?
Az aradi vértanúk utolsó szavait feljegyezte a történelem. Figyeld csak meg, mekkora mélység van néhányukéban:
„Az újkor ifjúsága” – gondoltad volna, hogy rád is vonatkozik egy hős imádsága?
Amikor Jézus utolsó szavaként elhangzott az, hogy „Elvégeztetett”, abban még inkább benne voltál te, a harcaid, az egész életed. Nyitva áll az út, szabadon mehetsz az Atyához, amikor csak szeretnél.
Élvezd ki a szabadságot, élj a joggal, amit Krisztusnak köszönhetsz!
És most?
Eszedbe szokott jutni, hogy te azért lehetsz egy szabad ország polgára, mert mások a vérük árán lehetővé tették ezt? Szoktál arra gondolni, hogy ez egy drága örökség, amit érdemes megbecsülni, gondozni, tovább gazdagítani? Valószínűleg nem túl gyakran. Ám ma megteheted, hogy egyetlen pillanatra megállsz, és csak annyit mondasz: „Atyám, köszönöm a bátrak áldozatát!”
*deputáció: küldöttség, képviselet
**reprezentálni: bemutatni, képviselni, megjelenni
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…