A Republic együttes egyik dalában ezt halljuk: „Egyre feljebb furakodom, / Jaj, de magas ez a torony. / Még, még, még, még, még, / Ennyi nem elég!”

Te már gondolkodtál azon, hogy neked mennyi az „elég”? Van hol laknod, van mit enni-inni, van mit felvenni – ennyi elég? Hát persze, hogy nem. Valójában nem is ezzel van gond. Az a rossz, ha valaki egyáltalán nem képes örülni annak, amije van, mert mindig a több, a jobb kell, vagy „a másik” dolgára vágyik.

„…nagy nyereség a kegyesség (más néven istenfélelem) megelégedéssel” – tanítja Pál apostol a fiatal Timóteusnak. Nagy kincs a megelégedés, vagyis ha értékelni tudod azt, amid van. Meg nem érdemelt ajándék a kegyesség, vagyis az Úrral való jó kapcsolat. De ha ezek közül mind a kettő megvan neked, azzal megütötted a főnyereményt. Ezek birtokában tökéletesen boldog lehetsz, mert mindennel rendelkezel, amire égen és földön szükséged van.

Ez persze nem azt jelenti, hogy meg kell rekedned azon a szinten, ahol most vagy. Természetesen vágyhatsz többre, de tanulj meg örülni annak is, ami már a rendelkezésedre áll! Törekedhetsz a jobb, a szebb, a tökéletesebb felé, de tudnod kell, hogy ami jelen pillanatban körülvesz, az is tele van lehetőségekkel. És persze dolgozhatsz azon, hogy sokan irigyeljenek, csak ez nem a legegészségesebb cél: hamar rájössz majd, hogy ez egy zsákutca, csak a hiúságodat táplálja, és hazugságokba torkollik.

Úgy furakodj egyre feljebb, hogy még, még, még, még, még – Istenből és elégedettségből legyen elég!

És most?

Füle Lajosnak van egy verse, aminek ez a címe: Az elég titka. Keresd meg ezt a verset, és olvasd el, miben látta a költő az elégedettség nyitját!