Amikor Bobbi Gibb el akart indulni az 1966-os Boston maratonon, a verseny szervezői nem fogadták el a jelentkezését. Azt mondták, a nőknek nem szabad 2,4 kilométernél többet futniuk, mert a fizikai felépítésük alkalmatlan a hosszútávfutásra. Gibb nem fogadta el a választ. Miután eldördült az indítópisztoly, megvárta, míg a futók nagyjából fele elhaladt mellette, majd beugrott a tömeg közepébe. 3 óra 21 perc alatt futotta le a távot, gyorsabb volt a versenyzők kétharmadánál. Ezt követően évről évre több nő állt rajthoz a bostoni maratonon rajtszám nélkül, végül 1972-ben változtattak a szabályokon: attól kezdve nők is indulhattak a versenyen.

A régi dolgoktól elszakadni, valami nem létezőt életre hívni nagyon nehéz. Ezért is legyintenek sokan: hagyjuk, jó lesz a régi, ne bolygassuk! De pont ez a lényeg: mi van, ha nem jó a régi? Akkor valami újat kell kitalálni, még ha nem is kényelmes, vagy ha mások nem értik meg.

Isten érti. Ő nem fél újratervezni, változtatni, sőt újat teremteni. Ő tud segíteni az úttörésben, adhat ötletet, segítőt, eszközt, lehetőséget. Kinyithat ajtókat, széttörhet lakatokat, falakat, építhet hidakat. Igazából mindent megtehet, amit te nem. Ezért bármi újba kezdenél, először Vele egyeztess! Kérd ki a véleményét: jól értem a helyzetet, jó az ötlet, most van itt az ideje, az én feladatom ez?

Az Istentől kapott tehetség, elhívás, megbízás utat talál magának, ebben biztos lehetsz. Csak bátorság kell hozzá, hogy elindulj, és ösvényt taposs oda, ahol most még csak fű nő.

És most?

Bármibe kezdesz, jó, ha nem egyedül vágsz bele. A legjobb társaság a világot teremtő Úr Isten, aki útkészítő, csodát cselekvő, szavát megtartó, aki fény a sötétben. Ha Őt hívod meg először a projektedbe, azzal félig már megnyerted az ügyed. Ez az ének például nagyszerű meghívó.