Az Aral-tó 30 évvel ezelőtt a világ 4. legnagyobb tava volt. Ma itt terül el a világ legfiatalabb sivatagja, amelyet Aralkumnak neveznek. Ez a sivatag ma két dologról híres. Az egyik az, hogy a kiszáradt mederben óriási rozsdásodó hajóroncsok vannak (s az árnyékukban időnként tevék hűsölnek). A másik: a sivatag levegője egészségtelenné vált a szennyezőanyagokat szállító porviharok miatt.

Az egész úgy kezdődött, hogy az Aral-tavat tápláló folyók vizét elterelték öntözés céljára.

A Bibliában Isten az örök élet Forrása. A jeremiási idézetben Ő panaszkodik amiatt, hogy a népe elhagyta őt, és mindenféle pótlékkal próbálja betölteni a helyét.

Tudod, mint amikor például rossz napod van, de nem a Bibliához nyúlsz, hanem elindítasz egy sorozatot. Mennyire fog az tartós vigaszt adni neked?

Vagy amikor tehetetlen embereknek panaszkodsz ahelyett, hogy a mindenható Istenedtől kérnél segítséget.

Vagy – mondjuk – kereshetnél magadnak egy ifjúsági közösséget, és eltölthetnél velük egy jó estét, de te inkább a telefonodat görgeted a szobádban.

Ne cseréld le az az örök élet Forrását embercsinálta eszközökre! „Repedt falú víztárolók” azok, amik ideig-óráig talán betöltik az űrt, de csak látszatmegoldásokat adnak, és a végén ott maradsz, mint egy kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Vagy még rosszabb esetben, mint az Aralkum, ami nemcsak árnyéka önmagának, hanem ráadásul pusztít és fertőz.

Bárhogyan érzed is, neked az élet vizére van szükséged, ami táplál, felfrissít, megújít, tisztít, életben tart.

És most?

Vegyél elő egy tollat és egy tiszta lapot! Indítsd el a Housefires Come to the River (feat. Kirby Kaple) című énekét, és amíg hallgatod, rajzold le az élet forrását, ahogy magad elé képzeled! Rajzold rá magadat is valahová a képre!