Van egy régi ének, amelynek egy sora így hangzik: „Habár nincs semmi érdemem, Ő mégis hord kezén.” Milyen az, amikor valakit az Úr a kezén hord?

1. Hord és nem csupán tart. Ez több, mint egyhelyben maradás vagy védelem, ez egy aktív haladást jelent. Az ember azt hurcolja magával a kezében, amit kedvel, amit fontosnak tart, vagy amit nagyon nem akar elveszíteni. Gondoltál már így magadra: olyan valaki vagy, akit az Úr a közelében szeret tudni, akit félt?
2. Hord, azaz viszi magával. Ahova Ő megy, értelemszerűen oda kerül az is, amit a kezében tart. Időnként előfordul, hogy a magad jószántából te másfelé mennél, mégis olyan helyzetbe csöppensz, amely elsőre furcsa, de idővel kiderül, hogy valamiért ott kellett lenned. Minél több időt töltesz el Isten mellett engedelmesen, annál többször tudod elmondani, hogy minden a tervek szerint alakult, még ha ezek nem is a te terveid voltak.
3. Hord, és nem csupán elvisz egy útra. Ez egy folyamatos, újra és újra megismétlődő utazás. Van, amikor észre sem veszed, milyen csodás módon használt az Úr. Máskor megengedi, hogy eldönthesd, hogy részt akarsz-e venni a kalandban, milyen szerepet vállalsz, milyen messzire vagy hajlandó elmenni. Ez utóbbi mindig élvezetesebb, mert ilyenkor láthatod, honnan hová jut el egy-egy történet. És hogy mennyi mindennek kellett egybe csengenie ahhoz, hogy minden szépen összefésülődjön.

Isten a karján hordoz, ölbe vesz, szelíden tereget – mint jó pásztor, úgy legeltet.

Nincs okod az aggódásra.

És most?

A 23. zsoltárban Dávid megénekelte, mennyi mindent kap a bárány a pásztorától. Olvasd fel, ha lehet, akkor hangosan, és gondolkodj el: számodra miben ölt ma testet az isteni gondoskodás.