A szamár azt mondta: „A fű kék.” A tigris válaszolt: „Nem, a fű zöld.” A vita elmérgesedett, ezért úgy döntöttek, hogy bíróság elé viszik a dolgot. Felkeresték az oroszlánt, a dzsungel királyát. A szamár már messziről kiabálta: „Őfelsége, igaz, hogy a fű kék?” Az oroszlán válaszolt: „Pontosan.” A szamár még tovább ment: „A tigris bosszant engem, büntesd meg!” A király ekkor kijelentette: „A tigrist 5 év hallgatásra ítélem.” A szamár elégedetten folytatta útját, a tigris pedig odafordult az oroszlánhoz: „Felség, a fű zöld.” Az oroszlán válaszolt: „Így van.” „Akkor miért engem büntetsz?” Az oroszlán válaszolt: „Ennek semmi köze a fű színéhez. Egy bátor és intelligens teremtmény nem vesztegetheti az idejét arra, hogy egy szamárral vitatkozzon, aki ráadásul idejön és engem is ezzel a kérdéssel zaklat.”

Az igazságérzeted nehezen viseli, ha valaki valótlanságot állít, és ez rendben is van. Ugyanakkor jó, ha tudod, hogy a legnagyobb időpocsékolás vitatkozni azzal, akit nem érdekel az igazság. Vannak emberek, akiknek bármennyi bizonyítékot mutatsz is be, nem képesek megérteni. Másokat meg elvakít az ego, a gyűlölet és a harag, és csak le akarják győzni a másikat, még akkor is, ha nincs igazuk.

Amikor a tudatlanság ordít, olyankor az intelligencia elhallgat. Hidd el, a békéd és a nyugalmad többet ér, mint hogy olyanokat győzködj, akik nem hajlandók megváltoztatni az álláspontjukat.

És most?

Bölcsen válaszd meg csatáidat! Mérlegelj! Feltétlenül vitába kell bocsátkoznod az illetővel? Érdemes belemenni? Ha nem, van egy praktika, ami válasz is, meg nem is, reakció is, meg nem is. Adj rövid, egy-két szótagos választ! Például: Óóó. Hűűha. Ahhaa! Tényleg? Nahát!

Próbáld ki, meglátod, a legtöbb kötekedő fél visszavonulót fúj.