Amikor az emberek abból éltek, amit a föld adott, nagyon sokat dolgoztak és nagyon kiszolgáltatottak voltak. Ha nem tettek meg mindent a maga idejében, akkor nem volt elég termés, nem volt elég étel. Ugyanakkor az időjárás, a kártevők, és az egyéb tényezők ellen sokszor nem lehetett mit tenni. Emberé a munka, Istené az áldás, mondták, s ez ma is így van, és két dolgot jelent.

1. Emberé a munka, vagyis tenni, cselekedni kell. Amikor valami nem sikerül, a legkönnyebb ráfogni a körülményekre, a lelketlen emberekre vagy a szerencsétlenségre. De ha őszinte vagy magadhoz, akkor be kell látnod, hogy leginkább rajtad múlt a végeredmény. Ha hamarabb fogsz hozzá, ha jobban figyelsz, ha jól osztod be az idődet és az energiát, ha nem kifogásokat keresel, hanem megoldásokat, akkor másképp alakult volna minden. Az első dolgod tehát az, hogy ami rád van bízva, azt maximálisan végezd el.
2. Istené az áldás – ahol véget érnek a lehetőségeid, ott kezdődik az isteni rész. Ez egyrészt megnyugtató, mert az Úrnak szélesebb az eszköztára, mint a miénk, Neki az is lehetséges, ami számunkra nem. Másrészt viszont iszonyú frusztráló tud lenni, hogy várni kell, reménykedni, egy rajtunk kívül álló személyre bízni a legféltettebb ügyeinket. Isten jó, Ő ad esőt a vetésre, Ő hoz sikereket a feladatainkban, Ő forgatja úgy a fogaskerekeket, hogy azok a mi javunkat szolgálják.

100% munka és 100% bizalom – ez a te részed abban, hogy minden dolgod szépen, rendben haladjon. Egyiket sem spórolhatod le.

És most?

Írd össze azokat a feladatokat, amelyek előtted állnak!

Fogalmazd meg, hogy ezekben mi a te részed, mit kell neked megtenned, és írd le azt is, hogy miben várod Isten segítségét!